Igen-igen, gyorsan végigpörgetve az elmúlt három hónap történéseit lelki szemeim előtt, csak ennyit mondhatok: szerencsés vagyok.
Nincsenek szürke hétköznapok. Pedig itt vagyok már három hónapja. Igaz a hétköznapokon általában 10-től 6-ig bent vagyok az egyetemen, de ez két dolog miatt is jó: 1) Minden nap tanulok valami érdekeset (blabla, a kis stréber) 2) pénzt keresek a munkámmal. A munkám nagyon poros és zajos, és persze kicsit néha unalmas is, de üsse kavics, megdolgozom a pénzemért
Múlt hét szerdán került megrendezésre a koleszban a "dinnerhopping". Ezen körülbelül 60-an vettünk részt, és a játék lényege a főzés mellett az ismerkedés volt, mégpedig oly módon, hogy véletlenszerűen össze lettek sorsolva fiú-lány párok, akik vagy elő- vagy főételt vagy desszertet kellett készítsenek. Én a párommal előételként töklevest készítettem (mondanom se kell, hogy nagyon finom lett), és 5 másik embert láttunk vendégül. Főételnek gulyást kaptunk borral, desszertnek pedig kandírozott gyümölccsel töltött sült almát forralt borral, és közben mindkét állomáson megismertünk 5 új embert. Remek móka, ilyet kéne otthon is csinálni!!
A múlt hétvégén tovább gyarapítottuk színházas élményeinket. Egy nagyon vicces premiert néztünk meg, utána pedig Jannal, a német cimborámmal ott maradtunk a színház kávézójában a "premier partyn", ahol megismerkedtünk a színészekkel. Soha nem beszélgettem még színészekkel, érdekes, hogy erre is Németországban nyílt lehetőségem...bár ennek lehet, hogy van köze ahhoz, hogy otthon nem járok színházba a barátaimmal. De miért is nem??
A végigrobotolt hétköznapok (tanulás, munka, mászás) után úgy éreztem, hogy itt az ideje mulatni egyet. Ezért tegnap a már megszokott erasmusos brigád egy részével elmentünk az egyik legnagyobb észak-németországi buliba, a Nikolaus-Partyba az egyetem főépületébe. Ez filmnézéssel kezdődött: a "Die Feuerzangenbowle" című német kultfilmet néztük meg egy nagy előadóban: a film fekete-fehér, a szöveg érthetetlen - leginkább a sok részeg és zajos német diák miatt. Ezen a kellemetlen helyzeten szerencsére gyorsan segítettünk: vettünk jó sok sört, és mi is zajosak... és zajosak lettünk a film végére. Ezután egy szimfonikus zenekar lépett fel, ami szerintem nem megszokott egy buliban, de mindegy is, sok minden van még, amit nem értek Németországban. Ez a kérdés szerencsére nem nyomasztott különösebben, így Ignacioval, a mexikói pajtásommal teljes lelki nyugalommal pusztítottuk el egymás után a cerveza-kat és remekül mulattunk a komoly, majd az időközben "komolytalanabbá" vált zenére is.
A tegnapi mulatság tompa emlékeivel indultunk ma útnak Hannoverbe, a Hannover-Bayer Leverkusen meccsre (hogy- hogy nem, egy nagyobb erasmusos csapattal). A Leverkusen 2., a Hannover 12. a tabellán. Huszti a remek szezonkezdés után már másfél hónapja formán kívül van, és csapat is ennek megfelelően nyűglődik az utóbbi időben. Nem túl jó előjelek, de azért bizakodó vagyok, hátha Szabi meghálálja, hogy kimentünk megnézni őt élőben. Nem csalódtunk. A stadionban majdnem telt ház, 45000 néző, a látvány elképesztő. Aztán elkezdődött a meccs. 2 perc se telt el, és már vezetett is a Leverkulsen...na szép mondtam, ezért fagyoskodunk itt ebben a csúnya Hannoverben. De szerencsére nem telt el sok idő, és egyszer csak a semmiből született egy Hannover-gól is: Huszti remek ütemben lopott labdát az ellenfél 16-osánál, ahol eztán remekül tolta meg, és felrúgták, 11-es. Huszti nem cicózott, bevágta, ahogy kell. Óriási öröm, hangom nem sok maradt az ordibálástól...szépen lassan csordogált a meccs, a második félidőben vezetést szerzett a Hannover, de a Leverkulsen szinte egyből kiegyenlített. Ekkor, a 60. perc környékén Huszti már láthatóan elkészült az erejével, én már cseréltem is volna le, ha én lettem volna az edző. De mennyire jó, hogy nem én voltam, mert Huszti ismét remekül lépett ki, és megint felrúgták a 16-oson belül, újabb 11-es...és a sértett ismét könyörtelenül bevágta. 3-2 a Hannovernek és ez már így is maradt a végéig. Legszívesebben berohantam volna a pályára örömömben, tényleg.
Katával persze dagadt a keblünk a büszkeségtől, ami a dermesztő hideget is feledtette velünk, így boldogan tértünk vissza a havas Göttingenbe.
Már csak másfél hét és megyek haza. Ennek nagyon örülök, és remélem nem én vagyok az egyetlen.
most végre jön pár kép is:)
maradok szeretettel, sok-sok puszival és öleléssel,
Robi-Bobi-Rambi
u.i.: Szandrának nagyon megkésve, Krisztinek pedig pont időben kívánok nagyon boldog szülinapot!!!
u.i.2: a mai nap gondolata: "sokkal egyszerűbb valakit szeretni, mint nem szeretni - válasszátok az egyszerűbb utat :) "
Nincsenek szürke hétköznapok. Pedig itt vagyok már három hónapja. Igaz a hétköznapokon általában 10-től 6-ig bent vagyok az egyetemen, de ez két dolog miatt is jó: 1) Minden nap tanulok valami érdekeset (blabla, a kis stréber) 2) pénzt keresek a munkámmal. A munkám nagyon poros és zajos, és persze kicsit néha unalmas is, de üsse kavics, megdolgozom a pénzemért
Múlt hét szerdán került megrendezésre a koleszban a "dinnerhopping". Ezen körülbelül 60-an vettünk részt, és a játék lényege a főzés mellett az ismerkedés volt, mégpedig oly módon, hogy véletlenszerűen össze lettek sorsolva fiú-lány párok, akik vagy elő- vagy főételt vagy desszertet kellett készítsenek. Én a párommal előételként töklevest készítettem (mondanom se kell, hogy nagyon finom lett), és 5 másik embert láttunk vendégül. Főételnek gulyást kaptunk borral, desszertnek pedig kandírozott gyümölccsel töltött sült almát forralt borral, és közben mindkét állomáson megismertünk 5 új embert. Remek móka, ilyet kéne otthon is csinálni!!
A múlt hétvégén tovább gyarapítottuk színházas élményeinket. Egy nagyon vicces premiert néztünk meg, utána pedig Jannal, a német cimborámmal ott maradtunk a színház kávézójában a "premier partyn", ahol megismerkedtünk a színészekkel. Soha nem beszélgettem még színészekkel, érdekes, hogy erre is Németországban nyílt lehetőségem...bár ennek lehet, hogy van köze ahhoz, hogy otthon nem járok színházba a barátaimmal. De miért is nem??
A végigrobotolt hétköznapok (tanulás, munka, mászás) után úgy éreztem, hogy itt az ideje mulatni egyet. Ezért tegnap a már megszokott erasmusos brigád egy részével elmentünk az egyik legnagyobb észak-németországi buliba, a Nikolaus-Partyba az egyetem főépületébe. Ez filmnézéssel kezdődött: a "Die Feuerzangenbowle" című német kultfilmet néztük meg egy nagy előadóban: a film fekete-fehér, a szöveg érthetetlen - leginkább a sok részeg és zajos német diák miatt. Ezen a kellemetlen helyzeten szerencsére gyorsan segítettünk: vettünk jó sok sört, és mi is zajosak... és zajosak lettünk a film végére. Ezután egy szimfonikus zenekar lépett fel, ami szerintem nem megszokott egy buliban, de mindegy is, sok minden van még, amit nem értek Németországban. Ez a kérdés szerencsére nem nyomasztott különösebben, így Ignacioval, a mexikói pajtásommal teljes lelki nyugalommal pusztítottuk el egymás után a cerveza-kat és remekül mulattunk a komoly, majd az időközben "komolytalanabbá" vált zenére is.
A tegnapi mulatság tompa emlékeivel indultunk ma útnak Hannoverbe, a Hannover-Bayer Leverkusen meccsre (hogy- hogy nem, egy nagyobb erasmusos csapattal). A Leverkusen 2., a Hannover 12. a tabellán. Huszti a remek szezonkezdés után már másfél hónapja formán kívül van, és csapat is ennek megfelelően nyűglődik az utóbbi időben. Nem túl jó előjelek, de azért bizakodó vagyok, hátha Szabi meghálálja, hogy kimentünk megnézni őt élőben. Nem csalódtunk. A stadionban majdnem telt ház, 45000 néző, a látvány elképesztő. Aztán elkezdődött a meccs. 2 perc se telt el, és már vezetett is a Leverkulsen...na szép mondtam, ezért fagyoskodunk itt ebben a csúnya Hannoverben. De szerencsére nem telt el sok idő, és egyszer csak a semmiből született egy Hannover-gól is: Huszti remek ütemben lopott labdát az ellenfél 16-osánál, ahol eztán remekül tolta meg, és felrúgták, 11-es. Huszti nem cicózott, bevágta, ahogy kell. Óriási öröm, hangom nem sok maradt az ordibálástól...szépen lassan csordogált a meccs, a második félidőben vezetést szerzett a Hannover, de a Leverkulsen szinte egyből kiegyenlített. Ekkor, a 60. perc környékén Huszti már láthatóan elkészült az erejével, én már cseréltem is volna le, ha én lettem volna az edző. De mennyire jó, hogy nem én voltam, mert Huszti ismét remekül lépett ki, és megint felrúgták a 16-oson belül, újabb 11-es...és a sértett ismét könyörtelenül bevágta. 3-2 a Hannovernek és ez már így is maradt a végéig. Legszívesebben berohantam volna a pályára örömömben, tényleg.
Katával persze dagadt a keblünk a büszkeségtől, ami a dermesztő hideget is feledtette velünk, így boldogan tértünk vissza a havas Göttingenbe.
Már csak másfél hét és megyek haza. Ennek nagyon örülök, és remélem nem én vagyok az egyetlen.
most végre jön pár kép is:)
német vasútállomás
high-tech
mikroszkópos szoba a tanszéken (ki találja meg az oda nem illő dolgokat :D?)
Dinnerhopping
Dinnerhopping-desszert
megy a mérés- Kata és a mester
Behavazott bringaparkoló a pályaudvarnál
a kis szomjas...
meccs előtt
maradok szeretettel, sok-sok puszival és öleléssel,
Robi-Bobi-Rambi
u.i.: Szandrának nagyon megkésve, Krisztinek pedig pont időben kívánok nagyon boldog szülinapot!!!
u.i.2: a mai nap gondolata: "sokkal egyszerűbb valakit szeretni, mint nem szeretni - válasszátok az egyszerűbb utat :) "
