Sziasztok!
Remélem jól vagytok. Nagyon hiányoztok, alig várom már, hogy hazamenjek. Nem mintha panaszkodnom kéne, nagyjából stressz nélkül, szerényen töltöm mindennapjaimat. Szakdolgozattal foglalkozom, dolgozom, mászom. Megyek erre-arra, bringával, vonattal, futva, ahogy épp kedvem tartja. Járok az erasmusosokkal kocsmába, néha bulizni is. Sajnos velük a viszonyom Felipét kivéve (aki mostanában nem nagyon van itt) elég felszínes, a németekkel pedig nagyjából semmilyen viszonyom nincsen.
8 havi tapasztalat alapján engedtessék meg nekem, hogy jellemezzem a németeket (ez egy szubjektív vélemény, a mintavétel pedig nem reprezentatív): zárkózottak, a liberalizmus álcája mögé bújva kirekesztőek (a varázsszót itt nem mondom ki, ezt úgyis olvasni a német médiában, legfőképp Magyarországgal kapcsolatban), motiválatlanok, nincs humorérzékük, nem tudnak táncolni, borzalmas a "zene"-i ízlésük, a nők nem tudnak öltözködni. Sótalan, unalmas népség. Emellett persze rengeteg pozitív jelzővel is illethetném őket, de most épp kritikus hangulatban vagyok.
Ha már a németeknél tartunk, két hét múlva kerül megrendezésre a városi futóverseny (10,5 km), és a lakótársam kihívott, hogy versenyezzünk. Szóval most a futás is hangsúlyosabban szerepel az órarendemben. Nem engedhetem, hogy egy német megverjen.
Szóval az időm nagy részét egyedül töltöm. Így persze jobban tudok haladni a szakdolgozatommal (mérés, mintaelőkészítés, irodalom olvasás, térképszerkesztés), és lévén, hogy alapvetően emiatt jöttem ki, ezt mindenképp értékelnem kell.
Boulderezni is jobb híján egyedül járok. Moritz-tól, egy német sráctól kölcsönkaptam a crashpad-jét (http://en.wikipedia.org/wiki/Bouldering_mat), így még attól sem kell félni, hogy összetöröm magam. (Ami azt illeti Moritz egy kivétel a németek között: már többször is írt nekem, és még válaszolt is, amikor én írtam neki.) Mendemondákból és fórumhozzászólásokból próbálom kideríteni, hogy hol vannak jó mászóhelyek, némi keresés után pedig általában meg is találom őket. Egyetem után kibiciklizem ezekre a helyekre, mászom pár órát a jó levegőn, aztán hazamegyek. Ez néha heti 3-szor is össze szokott jönni.
Hétfőnként Johannával salsázni járok. Ezt nem egyedül csinálom, hiszen most írtam, hogy Johannával táncolok. Milyen a salsa? A remek és a nagyon jó között van valahol, úgyhogy még mielőtt nagyon keseregnék az unalom miatt, leszögezném, hogy ez mindenképp üde színfolt a hétben. Jó dolog továbbá hétfőn és pénteken reggel 8-tól (na nem ez a jó benne) a természettudományos szakmai angol órám. Itt már legalább 5 cikket elolvastunk arról, hogy a szélerőművek környezetében miért döglik meg sok denevér. Nagyon változatosak és interaktívak az órák, sok a házi feladat, összességében életem egyik legjobb nyelvkurzusa.
És itt még nincs vége a pozitívumoknak. Júniusban ugyanis elutazom egy hétre az Alpokba, ráadásul ELTE-sekkel. Az útvonal: Genftől a Matterhornig. Nem tudom elmondani, hogy mennyire várom. Mert annál még sokkal jobban. Ez a terepgyakorlat meg fog érni egy külön bejegyzést is.
maradok szeretettel,
Robi-Bobi-Rambi
Remélem jól vagytok. Nagyon hiányoztok, alig várom már, hogy hazamenjek. Nem mintha panaszkodnom kéne, nagyjából stressz nélkül, szerényen töltöm mindennapjaimat. Szakdolgozattal foglalkozom, dolgozom, mászom. Megyek erre-arra, bringával, vonattal, futva, ahogy épp kedvem tartja. Járok az erasmusosokkal kocsmába, néha bulizni is. Sajnos velük a viszonyom Felipét kivéve (aki mostanában nem nagyon van itt) elég felszínes, a németekkel pedig nagyjából semmilyen viszonyom nincsen.
8 havi tapasztalat alapján engedtessék meg nekem, hogy jellemezzem a németeket (ez egy szubjektív vélemény, a mintavétel pedig nem reprezentatív): zárkózottak, a liberalizmus álcája mögé bújva kirekesztőek (a varázsszót itt nem mondom ki, ezt úgyis olvasni a német médiában, legfőképp Magyarországgal kapcsolatban), motiválatlanok, nincs humorérzékük, nem tudnak táncolni, borzalmas a "zene"-i ízlésük, a nők nem tudnak öltözködni. Sótalan, unalmas népség. Emellett persze rengeteg pozitív jelzővel is illethetném őket, de most épp kritikus hangulatban vagyok.
Ha már a németeknél tartunk, két hét múlva kerül megrendezésre a városi futóverseny (10,5 km), és a lakótársam kihívott, hogy versenyezzünk. Szóval most a futás is hangsúlyosabban szerepel az órarendemben. Nem engedhetem, hogy egy német megverjen.
Szóval az időm nagy részét egyedül töltöm. Így persze jobban tudok haladni a szakdolgozatommal (mérés, mintaelőkészítés, irodalom olvasás, térképszerkesztés), és lévén, hogy alapvetően emiatt jöttem ki, ezt mindenképp értékelnem kell.
Boulderezni is jobb híján egyedül járok. Moritz-tól, egy német sráctól kölcsönkaptam a crashpad-jét (http://en.wikipedia.org/wiki/Bouldering_mat), így még attól sem kell félni, hogy összetöröm magam. (Ami azt illeti Moritz egy kivétel a németek között: már többször is írt nekem, és még válaszolt is, amikor én írtam neki.) Mendemondákból és fórumhozzászólásokból próbálom kideríteni, hogy hol vannak jó mászóhelyek, némi keresés után pedig általában meg is találom őket. Egyetem után kibiciklizem ezekre a helyekre, mászom pár órát a jó levegőn, aztán hazamegyek. Ez néha heti 3-szor is össze szokott jönni.
Hétfőnként Johannával salsázni járok. Ezt nem egyedül csinálom, hiszen most írtam, hogy Johannával táncolok. Milyen a salsa? A remek és a nagyon jó között van valahol, úgyhogy még mielőtt nagyon keseregnék az unalom miatt, leszögezném, hogy ez mindenképp üde színfolt a hétben. Jó dolog továbbá hétfőn és pénteken reggel 8-tól (na nem ez a jó benne) a természettudományos szakmai angol órám. Itt már legalább 5 cikket elolvastunk arról, hogy a szélerőművek környezetében miért döglik meg sok denevér. Nagyon változatosak és interaktívak az órák, sok a házi feladat, összességében életem egyik legjobb nyelvkurzusa.
És itt még nincs vége a pozitívumoknak. Júniusban ugyanis elutazom egy hétre az Alpokba, ráadásul ELTE-sekkel. Az útvonal: Genftől a Matterhornig. Nem tudom elmondani, hogy mennyire várom. Mert annál még sokkal jobban. Ez a terepgyakorlat meg fog érni egy külön bejegyzést is.
maradok szeretettel,
Robi-Bobi-Rambi
A világ legszebb szökőkútja. Hildesheim.
Robi bácsi Hildesheimban.
Felipével egyensúlyoztunk...
Egy 7a/6c+.sajna az operatőr (egy katica) lemaradt..
Egy izmos 6b+. Sajna az operatőr (egy bodobács) elaludt..
Ez még csak projekt (7a).
u.i.: sajnos a telefonom elveszett. Mikor hazamegyek remélhetőleg ugyanaz marad a számom, csak a tieiteket kell majd begyűjtenem:) Addig elértek, skypeon, e-mailben, vagy arckönyvön.
