Mert két itt elöltött év után azt kell mondjam, hogy jó hely. Először is, a város szép. De miért is? Mert egyrészt tele van zöld területtel és virággal, másrészt pedig a belvárosát (tk. Nürnberghez és Bamberghez hasonlóan) a környéken bányászott, felső-triász (Keuper) homokkőből építették, ami sárgás színével nagyon barátságos hangulatot ad a belvárosnak. A már említett zöld területek nagyon természetközelivé teszik itt a mindennapokat, mivel az ember lépten-nyomon belebotlik nyulakba (nagyon gyakori!!), mókusokba és néha egész különleges madarakba. Nem véletlen talán, hogy elkezdtek érdekelni a madarak. Ez talán soha nem történt volna meg, ha nem romlik el a biciklim, amit több mint egy évig nem javítottam meg, és így mindenhova gyalog közlekedtem. De ezt megtehettem, mivel háromnegyed óra alatt át lehet sétálni keresztbe a városon. És ez a másik fő előnye a városnak (vagy úgy általában minden kisvárosnak a nagyvárosokkal szemben): az utazás minimális időt vesz el az ember életéből, és így a hasznos idő akár órákkal több, naponta! Nem beszélve arról, hogy az utazás okozta stressz teljesen megszűnt számomra, mikor ideköltöztem. Furcsa, hogy ezeket írom most, mert két évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy bármikor értekelni tudom majd e "unalmas kisváros" előnyeit egy "szép, érdekes nagyváros"-sal szemben. Pedig hátrányai szinte nincsenek, eltekintve attól, ami miatt nem is maradnék itt hosszabb ideig: hogy nincsenek velem a szeretteim. Egyébként a levegő tiszta, sportolási lehetőségek százával, kulturális programok is vannak bőven (egy állandó színház azért hiányzik), a sör pedig egyszerűen remek (több száz(!!!) sörfőzde van a környéken), amit a sok helyi ivó egyikében (vagy a menzán reggelire...) meg is lehet kóstolni. A város közvetlen környezetéről nem is beszélve, ami megannyi szép falut, kis sörfőzdéket és pisztrángos folyókat (igen, lehet őket látni) rejt.
Az egyik bayreuthi dínóval (rengeteg dínómaradványt találtak a környéken, ez a kép pedig a dínómúzeum bejáratánál készült)
Verával élvezzük a marhasteaket (disznót kértünk, de nem vettük észre, hogy nem az) és a búzasört.
Megvan az ebéd.
Német humor.
Bayreuth központja felé haladva.
Bayreuth egyik utcácskájában - ötletes táska-virág díszlettel
Igen. Fanni és Tomi kistoppoltak hozzánk (Gabi+Robi) augusztusban. Te jó ég, mennyire örültünk nekik!
Mondtam nekik, hogy van hely a lakásban bőven, négyen is elférünk...
A dínóval kötelező lefényképezkedni.
Rögtönzött baseball Bayreuthban.
Verával elnéztünk Bambergbe is (Bambergről bővebben egy korábbi bejegyzésben írtam).
Bamberg.
Amikor túlságosan megnőnek a szobanövények (Bamberg).
A pottensteini pisztrángos tónál, Verával. Látszik, hogy mennyire örülünk egymásnak :)
Várlak titeket:)
