A kaland folytatódik

Vétel!

Újra jelentkezem Göttingából.
A nyelviskola a szabadidőm nagy részét betáblázza, de ezt nem bánom, mivel szuper programok vannak. Csütörtökön főzős este volt a nyelvtanfolyamosokkal, ahol én készítettem elő a kolbászokat a bevetésre, noha több lány is  állította, hogy ők különösen gyakorlottak az ilyesmiben. A kolbászt és a perecet legurítottuk sörrel, úgyhogy elégedetten hajthattam aznap este álomra a fejemet.
Péntek reggel a németórán az volt a feladatunk, hogy hármas csoportokra osztva interjút csináljunk helyi járókelőkkel. A két csapattársam Su Ya és SangSjing vagy SangCsing vagy SengCsing voltak. Több kedves embert is mikrofonvégre kaptunk, akiket a Göttingenről alkotott véleményükről faggattunk. A munkalehetőségekről nagyon rossz véleménnyel voltak, szerintük kevés munka van, amiért általában rosszul fizetnek (összehasonlításképp: itt nem nagyon van munka /szinte akármilyen/ 7 euro alatti órabérrel).
Utána elmentem a szabóhoz megjavíttatni a cipzáromat a kabátomon. Itt véletlen összehaverkodtam egy orvossal, ami soha sem haszontalan dolog.


Este országbemutatós este volt. Erre beneveztem a csapatunkat, igaz Katát nem kérdeztem meg erről, de nem haragudott/nagyon/, viszont sajnos a kínai versenyzők egy 200 oldalas powerpointtal készültek, amit még kiegészítettek egy játékkal, és 3 videóval. 2 óra se telt belé, és végül erőszakkal (,najó nem) le lett fújva az akciójuk, de az este közben véget ért, úgyhogy mi jövő héten lépünk fel. Elhangzott pár érdekesség, például az, hogy az egyik srác egy olyan kínai városból jött, ahol 11 millió diák van.

Szombaton Eisenachba utaztunk. Itt járt iskolába Luther, illetve az itt található Wartburgban (vár) fordította le az Újszövetséget, mindössze 10 hét (!) alatt. Érdekesség, hogy Luther szinte az összes akkor ismert dialektust felhasználva, ezek köznyelvi keverékére fordította a görög szöveget, megalkotva ezzel az egységes német nyelv elődjét.

Eisenachban született és járt iskolába Johan Sebastian Bach. Bach zseni volt. Az összes akkor ismert billentyűs és több vonós hangszeren is remekül tudott játszani. Az ő házában megnéztük a kiállítást, ami eszméletlen színvonalasnak bizonyult. Megtudtam többek között azt is, hogy Bachnak első feleségétől 7, a másodiktól 13 gyereke született, igaz őközülük összesen csak 10-en élték meg az 5 éves kort.

Este elmentünk Wouterrel (akinek még mindig nem tudom kimondani a nevét) egy erasmus kocsmabuliba. Sajnos rájöttem, hogy Göttingenben soha nem fogom jókedvűre inni magam kocsmában, mert egy 0,33-as sör is 2,70 euro, 0,33-as sört pedig csak a melegek isznak.

Holnaptól szinte az egész tartományban ingyen vonatozhatok, úgyhogy továbbra sem fogok unatkozni. Ha éppen ettől féltetek volna:)

Közben megváltozott az életcélom: Vándorcigány leszek Németországban. Ugyanis most van itt lomtalanítás, és gyakorlatilag jobb bútorok vannak az utcasarokra kidobálva, mint amilyenek otthon vannak nekem. Ma "túrtam" egy kis hangfal-szettet és egy elem töltőt, hátha találok még valamit a következő napokban is:).



Jöjjön pár kép a végére:)

 Bach Ház (a kiállítás egy része)

 Keskeny Ház (aranyos:))

 imádok síelni (és boardozni:))

 Eisenach főtere

 Eisenach-Budapest túraútvonal

 gondolom senki sem vette észre azt a szép várat (Wartburg) a háttérben:)

Wartburg bejárat

Ha ma nem csináltatok semmi kedveset, holnap ne felejtsétek el! Örülni fog/nak neki az illető/k :)

maradok puszival-öleléssel-baráti jobbal,

Robi-Bobi-Rambi

arany élet

Aktívan töltöttem az elmúlt napokat. Szerintem ezzel mindenkit megleptem. Most már minden nyelvórán ott vagyok, úgyhogy a németem is kezd alakulni. Lassan kiderült számomra, hogy a csoportomban szinte mindenki germanisztika szakos, de szerencsére Felipe, a chilei versenyző környezettant tanul, úgyhogy nem érzem magam egyedül. Nagyon hasznos kifejezéseket tanulok, ma például azt tanultam, hogy "Krieg ist keine Schwangerschaftsgymnastik", ami azt jelenti, hogy ''a háború nem terhestorna''.
Délutánonként szaknyelvet tanulunk (itt más a csoportbeosztás), ami nagyon nagy csalódás számomra, mivel a csoporttársaim sajnos egyáltalán nem beszélnek németül, így pedig elég nehéz haladni.

Szombaton, a kirándulásom után elmentünk futni Kurttal. Kurt sokat látott fickó, ugyanis 33 éves, már van egy biológus diplomája, több év munkatapasztalata és lassan egy orvosi diplomája is. Óva intett attól, hogy korán házasodjak és hogy föladjam a karrieremet egy nő miatt. Lehet, hogy megfogadom a jótanácsait.

 Vasárnap a nyelvkurzusosokkal kirándulni mentünk a közeli erdőbe, és megnéztük a Bismarck tiszteletére épített szép vártornyot, utána pedig egy nagy parkban piknikeztünk-fociztunk-tollasoztunk és frizbiztünk. Közben megtanítottam pár nélkülözhetetlen magyar kifejezést a belga cimborámnak. Ugyan már én is tudok hollandul 10-ig számolni, de a srác nevét (Wouter) még mindig képtelen vagyok normálisan kimondani, mivel szerintem a belgák valahol a gyomruk alatt képzik az R betűt, én pedig ilyesmire egyelőre nem vagyok képes.

Hétfőn a nyelvkurzus után filmest volt, ami után pedig felfedeztük a város kocsmáit egy kisebb csoporttal. Ez mindenhol jó móka, és ez Göttingenben sincs másképp. Wouter közben mesélt egy történetet egy békáról, aki ha fenyegetve érzi magát, eltöri a saját csontját, amit utána karomként védekezésre használ (HORROR!). Ez minden nyelven ijesztően hangzott, és ami még ijesztőbb, hogy ez nem mese, hanem ez a béka létezik: http://www.newscientist.com/article/dn13991-horror-frog-breaks-own-bones-to-produce-claws.html. A sör egyébként finom volt, de mivel majd' 3 euróba került korsója, a szám íze kicsit keserű volt utána.

Tegnap a sportdélutánon megörültünk az eltévedt napsugaraknak és a tikkasztó északnémet melegnek (kb 18 fok), úgyhogy strandröplabdáztunk, így pedig találtam még egy sportot, amiben kivételesen tehetséges vagyok (kéretik nem komolyan venni engem...). Utána másztam, és összehaverkodtam egy nagyon jófej erdőmérnők sráccal. Remek bouldereket találtunk ki, és megbeszéltük, hogy jövő szerdán (munkaszüneti nap) valószínűleg elmegyünk mászni a Harz-hegységbe.

 Bismarck-torony

 sport a parkban

Paripám (Ulla-nak neveztem el)

Wouter magyarul tanul

Ne haragudjatok az elmaradt válaszokért, holnap megpróbálok mindenkinek válaszolni!!

puszi

u.i. Rékát utólag is Isten éltesse, a betegeskedőknek pedig jobbulást:P

újra nyeregben

Két hete vagyok Göttingenben. Összességében elmondhatom, hogy nagyon jó helyen vagyok. Nem vagyok egyedül magyarként és ez nagyon sokat jelent nekem. A közeg (ek), ami(k)ben mozgok multikulturális(ak), és tudjátok, hogy én mindig is kerestem az ilyesmit, most pedig megkaptam. Az itteni német emberek, kedvesek, de mindenek előtt nagyon udvariasak. A város szép, gyönyörűek az épületek, de néha szemetes az utca és sok a széttört üveg, meg a junky. Az igénytelen, lecsúszott, ránézésre drogos junkyknak a szemem láttára dobálják az emberek a pénzt, ami számomra érthetetlen. Rengeteg antifasiszta és atomenergia-ellenes matricát látni.

Az elmúlt napokban állandóan köhögtem és fájt a hasam. Arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy miért nem vettem valami köhögés elleni gyógyszert. A lényeg, hogy én eléggé árnyéka voltam önmagamnak, Kata is nagyon fáradt volt, mivel ő a rövidkurzus során minden ebédszünetben elrohant a német házijáért, amit éjszaka írt meg (le a kalappal:)), úgyhogy leginkább egy vert hadra hasonlítottunk ebben a pár napban. Az utolsó napra (tegnap) erőre kaptam (épp időben), újra aktív tagja lettem  a tudóstársadalomnak egy délelőtt erejéig, délután pedig elmentem mászni. Este ismét Istvánéknál vendégeskedtünk, elbúcsúztattuk Tomit. Annyi, és olyan érdekes történetet meséltem, hogy a végére már majdnem mindenki aludt. Akkor arra gondoltam, hogy már nem mesélek többet (de majd legközelebb!!!!!:))

Ma elgurultam (egy gyönyörű úton) a várostól északra található "Mariaspring" nevezetű mászóhelyhez. Ez egy bányaudvar, egy nagyon szép erdő szélén. Gyönyörű keresztrétegzett homokkő (hétvége van, csak semmi szakma!!), remekül kiépített, mindenféle nehézségű utak, akár 25 m-ig. A közelben több jó tömb is van, ahol lehet boulderezni is. Az egyik tömb felé menet láttam két őzet és egy vadnyulat is, juhejj! Másztam is egy kicsit, ha már ott voltam. Érdekesség (már akinek), hogy az előbbiek közvetlen közelében található forrásnál (=Mariaspring) a 18. század során gyakran mulatozott a kor fiatal értelmisége, tk. Goethe is többször járt itt a cimboráival.

most pedig jöjjön pár kép:)

  Úton Mariaspring felé 1.

  Úton Mariaspring felé 2.

 Úton Mariaspring felé 3.

 jó kis boulder a plafonon

 egy kis traverz- a mai projekt

 a bányaudvar (egy része)

 jó kis repedés

izgi boulder

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot, külön köszönet azoknak, akik felhívnak vagy levelet írnak (igyekszem válaszolni mindig, csak néha kicsit lassan megy:)), mert mindig nagyon jólesik!! Most utánanéztem, már 39 euroért lehet kapni egy irányba Bp-Göttingen vonatjegyet (u.ennyi visszafele), úgyhogy, ha kedvetek-időtök-pénztárcátok engedi, vagy ha találtok egy húszezrest az utcán, látogassatok meg! :)

u.i. Annának megkésve boldog szülinapot kívánok:)

maradok szeretettel,

Robi - Bobi - Rambi

ősz-eleji elhavazás

A hétfői icebreaker-party remekül sikerült. Megismerkedtem egy kolumbiai lánnyal, mondtam neki, hogy imádom Shakirát. Ez tényleg így van, de valószínűleg azt hitte, hogy csak föl akarom szedni, úgyhogy nem nagyon értékelt. A belgákkal jobban megértettük egymást, úgyhogy már el tudok számolni 5-ig hollandul.

Viszont most nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Nem tudok egyidőben ott lenni a rövidkurzuson és a nyelvórákon. A hét további részében sajnos be kell érnem a rövidkurzussal, pedig a nyelvórák is nagyon tetszettek (tegnap délután kezdődött a rövidkurzus). Tegnap délelőtt a németórán egy lengyel és egy cseh lánnyal egy nemzetközi témájú címlapsztorit kellett kitalálnunk, hogy az "indirekt beszéd"-et gyakoroljuk. Kitaláltuk, hogy a 3 ország kilép az EU-ból és egy új szövetséget köt. Nem fogjátok kitalálni, hogy ez kinek az ötlete volt:).
A rövidkurzus témája: Törmelékes üledékek/üledékes kőzetek provenance (származástörténet) elemzése. Röviden ez annyit jelent, hogy az üledékes kőzetek ásvány-kőzettani és egyéb jellemzői alapján próbáljuk minél pontosabban rekonstruálni az üledékes alkotók forrásterületét (ugyanis a törmelékes üledékes kőzetek jellemzően egy másik kőzet lepusztulásával jöttek létre). Még mielőtt bárki megkérdezné, hogy ennek mi a jelentősége a mindennapi életben, és mi haszna van ebből Joli néninek a nyolcadik kerületben, szívesen elmesélem, tényleg, mert van. De nem most:)

Szerintem mára elég is lesz ebből a félhivatalos-áltudományos maszlagból, ami még nem is vicces. inkább jöjjön pár kép:)

 A "libás lány"-őt kell megcsókolni annak, aki megszerezte a doktori fokozatot.

 Tényleg nagy a könyvtár...nade hol vannak a könyvek? 

A klinika előtt. A gömböt megmászom a közeljövőben.

Most a kicsi és nagy családomnak küldenék rengeteg puszit és ölelést, mert nagyon hiányoznak.

szeretlek Benneteket

sziasztok!

Nem, nem tűntem el. A helyzet az, hogy minden nap nyilván nem tudok új bejegyzést írni, viszont amikor írok, megpróbálok mindig valami újat és jópofát/érdekeset mesélni Nektek. A címnek az itt leírtakhoz semmi köze, csak Nektek üzenem, akik olvassátok a blogomat.

Tegnapelőtt várost néztünk Katával és Tomival. Amilyen csendes a kis városka, annyira szép és változatos, igazi élmény az utcáin sétálgatni! Este a témavezetőm, István és a felesége, Judit meghívtak minket magukhoz vacsorázni. Már majd 20 éve Németországban élnek, de a hibátlan magyarságuk és magyarszeretetük mit sem kopott az évek alatt. Elég megnézni a hatalmas könyvtárukat, és azt, hogy milyen kedvesen láttak vendégül minket.

Tegnap reggel kimentem a bolhapiacra (apukámék most nevetnek, mert mindig megmosolygom őket, amikor bolhapiacra mennek), és vettem egy igazán pöpec városi bringát, kiváló állapotban, kontrával, dinamós lámpával, csengővel, nevetséges áron (képek később). Igaz a váz nem kifejezetten férfi, lila, és az üléshez járt egy szőrmés ülésborító, úgyhogy mindezekkel együtt az utcán sokan megkérdőjelezhetik a nemi identitásomat, de nyugodjatok meg, minden rendben.
Délután szuper idő volt, így egy kis magyar csapattal (Ronival (a lány a magyar étteremből), Katával, Tomival) elmentünk fagyizni a városközpontba. Akkor még gondtalan életem volt... Este még átugrott hozzám Wouter, a belga cimborám, elmentünk futni, és rengeteg mindenről beszéltünk, igazán jó figura.

Ma elkezdődött a nyelvkurzus. Írtunk egy szintfelmérőt, szerencsére a legerősebb csoportba kerültem. Van kínai, japán, dél koreai, lengyel, cseh, belga, dán, chilei is a csoportban. A csoport nagy része tényleg remekül beszél németül, úgyhogy lesz hova fejlődnöm. A némettanár szerint a cseh lánnyal egyetemben autentikusan beszélem a nyelvet, ez az összeszedetlen, gyors és pontatlan szinonimája lehet, de sebaj, lesz ez jobb is ;)
Persze itt sem egy dolgot szerveztem egy időpontra. Holnap délutántól péntekig egy angol nyelvű szakmai rövidkurzuson veszünk részt Katával, így ki kell hagyjunk néhány nyelvórát. Ezért azt a feladatot kaptam Amostól, a némettanártól, hogy hétfőn tartsak egy 10 perces előadást a rövidkurzuson hallottakból, mindenki számára közérthető formában... szerintetek menni fog:)???

Most megyek  a nyelvkurzus icebreaker partyjára!!!!alig várom:)

Ma mondjatok valami kedveset, annak, akit szerettek, el ne felejtsétek:)!
Én pedig küldöm nektek Kasza Tibitől a Hullócsillagot, jó hallgatást:)

bbq

Sziasztok!

Ma tanszéki kirándulásra mentünk a szedimentológiai tanszékkel (igen-igen, itt a szedimentológián fogom írni a szakdogámat, noha páran talán még emlékeztek, hogy eléggé neccesen mentem át tavaly szediből - igaz akkor Krisztiánnal fogadtunk, hogy egy piros tangában körberohan a tanszéken, ha nem megyek át:) ).
A botanikus kertbe mentünk, ahol kaptunk idegenvezetést is, egy nagyon szimpatikus kertészmérnök személyében. Megtudtam többek között, hogy a lucfenyő és a jegenyefenyő tobozát hogy különböztetjük meg egymástól és hogy mért hasznosak Kaliforniában a bozóttüzek. Ezután sütögettünk, rengeteg kolbászt ettem, és ittam mellé sört is (color local, vagy mi:)). István, a témavezetőm bemutatott minket Katával és Tomival (a magyar srác, aki nemrég érkezett) a tanszéki embereknek, meglepő módon ők is kedvesek voltak.

Este elmentünk a szomszédommal, Kurt-tal futni a közeli erdőbe. Azt kell mondjam, hogy nem csak a városka szép, a környék is. Láttunk egy szarvast is. Kurt Dél-Tirolból jött (világháború előtt ez a rész még Ausztriához tartozott), valamilyen osztrák dialektusban beszél, és meglepő módon ő is nagyon jó fej. Ami külön jó, hogy belőle hiányzik az itt sok emberre jellemző távolságtartás, ami néha nehezen fér össze az én közvetlenségemmel.

 Uni-Sportzentrum

 Mászótorony ugyanott

 A hálósbotos, labdás játék, az amerikai tinifilmekből

 Rögbi

 Kis boulder, sok ember:/

 Kondi

 Mászótorony, pár órával később:)

Jó étvágyat, Robi (jó tudom, kicsit még sütni kellett volna)

Maradok szeretettel: Robi, Bobi, Bob és Boblacsek

kép- mutatás

Tegnap főztem is, ezt elfelejtettem írni. Csirkelevest. Meg kell hagyni, hogy nagyon finom lett, bár rajtam kívül eddig még senki nem mert enni belőle. Nem volt levestésztám, így spagettit raktam bele. Erre azt mondta a témavezetőm, hogy ilyen hozzáállással a műszerekkel is elboldogulok majd a tanszéken:)
Tegnap jött az egyetemre még egy jófej magyar srác, kb másfél hétre, úgyhogy teljes magyar uralom van most a Tanszéken (csak mi vagyunk ilyen "hülyék", hogy már szeptemberben bent lógunk).
Ma megsütöttem egy csirkecombot krumplival és más zöldségekkel. 20 perc után jól megsültek a zöldségek, de a comb még nem. Éhes voltam, úgyhogy gyorsan megettem a zöldségeket, a combot még hagytam sülni kicsit. Nem eleget, mert még így is kicsit nyers volt. Nem baj, megettem. Nem tudom milyen az, de ilyesmi lehet szőrén megülni egy lovat. Szóval a tanulság az, hogy a hús jobb sülve, mint nyersen.

az ígért képek:)

bejárat a koleszhoz

bejárat a koleszhoz 2

a koli belső udvara, kétoldalt a szobák

balra a tábla után feljárat az én szobámhoz

feljárat az én szobámhoz:)

bejárat

 első emeletem:)

 feljárat, a sarokban Hans, a szobatársam

 a felső emelet. az ágyon található a Bob, der Baumeister-es pokrócom

Reggel, kifelé menet...

zúzás

Kezd körvonalazódni, hogy rajtam kívül 1-2 kivétellel mindenki orvos a koliban. Nem baj, legalább majd megtudakolom, hátha itt valaki ismer a vésőnél kevésbé barbár módszert az orrsövényműtétre.

Bringajavításra még nem volt lehetőségem, mert az erre szánt időben a magyar bürokráciával küzdök e-mailben. A TO-s nénim szerint valami kérvényt kell írnom, mert erasmusos vagyok. Egyszerűen nem tudom kiszedni belőle, hogy kinek és miért, de a lényeg, hogy kötelező (lett volna, mielőtt kijövök).

Közben Katával kezdjük megismerni az északi campus-t (ahol a geológia is van). Az épületek körül geopark van, a köztes folyosókon pedig geológiai kiállítás. Nagyon hangulatos az egész, és bárki ingyen besétálhat. Kipróbáltunk egy hiper-szuper kőzúzó malmot is, amit majd elég sokat kell még használjunk, úgyhogy lehet, hogy pár hét múlva nem fog már olyan hiper-szupernek tűnni:)

Tegnap este megismerkedtem egy magyar lánnyal, aki itt dolgozik a magyar étteremben. Nagyon aranyos, és véletlen ugyanabban az utcában lakik, mint én:) A nordcampus gyalog 5 perc, a mászóterem se több. Szóval értitek, ennyi szerencsés véletlen tényleg nincs.

Este fölrakok pár képet is:)

u.i. Gergő urat Isten éltesse:)

herce-hurca, de a jókedv marad

Kaptam kölcsön biciklit a főbérlőmtől, de a hátsó kerék teljesen kaputt volt, így elvittem megjavíttatni. Megjavították méreg drágán, majd 5 perc karikázás után újra lapos lett. Kisvártatva visszavittem a bringát a szervízbe, azt mondták, megjavítják még egyszer ugyanannyiért. Na nem. Hiába erősködtem, hogy ez így nem teljesen korrekt, de végül normális bicikli és a kidobott pénzem nélkül távoztam, azzal a tudattal, hogy most először vágtak át ebben a szuper kis városkában. Nem baj, megtanulok bringát szerelni, ez a következő projekt.

Délután betévedt hozzám egy lány, aki a lakótársam szobájában egy napig megszálló lányt kereste, aki épp nem volt itt. Meginvitáltam, bejött (mármint a lakásba), nagyon aranyos volt, dumáltunk, ittunk sört. Véletlen szeret mászni, mert mindenki szeret mászni, úgyhogy megyünk valamikor a jövő héten:)

Este elmentem egy magyar találkozóra. Egy hölgy szervezi kb. kéthetente, mindenféle programmal. Ma egy kedves néni tartott interaktív előadást a magyar-német műfordítás mikéntjéről.  Tudjátok, hogy ez nem pont a szakterületem, úgyhogy kevésszer szóltam hozzá, de akkor mindenki nevetett:) Lett volna kocsmázás is utána , de visszajöttem skypeolni. Amúgy se vagyok az a kocsmázós-bulizós fajta, inkább mindig a lakásban ülök, ha tehetem. És különben is tanulni jöttem ide, nem szórakozni.

apropó skype: bobocska90, hogy halljam a hangotokat. Vettem közben német telefonkártyát, úgyhogy arról fogok nektek írni/válaszolni

még néhány kép:)

 A konyha. Van sparhelt is, csak nem fért rá a képre:)

 Szintén konyha. Nélkülük Németországban is megállna az élet.

Beiratkozós multikulti

Sziasztok!

Ma sajnos semmi menő dolgot nem csináltam! Beiratkoztam, nyitottam német bankszámlát, összehaverkodtam egy belga sráccal, és egy olasz lánnyal. A napokban megyünk együtt mászni.

A beiratkozáson kevesebb európai volt, mint ázsiai. Rengeteg kínai mellett volt kazah és nepáli is. Velük nem igazán haverkodtam...látjátok milyen kirekesztő vagyok én. Inkább gondoltam, hogy jóba leszek valami belgával, Poirot-t amúgy is szeretem. Nem is csalódtam, a belga srác nagyon jó fej volt, de a nevét sajnos nem tudom kimondani azóta sem.

Vettem elemet a fényképezőmbe, úgyhogy nem untatlak titeket tovább a szövegeimmel:

A városközpontban...

 "Kevés a bringa az egyetemnél, mert vakáció van"-ezt mondták a helyiek

 A campus...egy része.

 A "mi épületünk" :)

 Egy kis lokálpatriotizmus...

 A mai "gyűjtésünk" Katával :).

Képek még jönnek, csak maradjon későbbre is:)
.

u.i.: Raminak boldog szülinapot:):)

RAMBO visszatér

Ma délelőtt Katával istentiszteletre mentünk. Kedves és családias volt, nagyon tetszett, és noha én görög-katolikus vagyok, valószínűleg be fogok még párszor nézni a reformátusokhoz. Ja nem-nem, ennek semmi köze John Rambohoz:)

A következő sorok elsősorban az utóbbi időben méltatlanul hanyagolt mászós barátaimhoz szólnak, akiktől nem is köszöntem el kiutazásom előtt, amit nagyon sajnálok. Nekik maradok továbbra is Rambi:)

Már itt vagyok majd' 2 napja, és még nem voltam mászni - gondoltam magamban ma délután. Le is mentem a tőlem 3 percre lévő terembe (ja, egyébként itt van az egész egyetemi sportcentrum mellettem), vettem 2 euroért (!!!!!) egy belépőjegyet a boulderrészre. A falfelület kicsi sajnos. 2 boulderfal, összességében akkora lehet, mint az Ujjerőben az alsó terem bal oldala, csak alacsonyabb valamivel. A köteles rész kb akkora, mint a spiderben a nagyterem baloldali fala. + még van kint egy műsziklás mászótorony-kb 10 m magas. Az egész nagyon igényes viszont, és jó hangulatú.
Az elmúlt 2 hónapban nagyon keveset másztam, de most nem tétlenkedtem sokáig, magamra döntöttem a falat, majd összehaverkodtam 2 sráccal, egyikőjük különösen jó arc! Valami egészen spéci mérnökféle, kameraoptikákat meg mindenféle hasonlót tervez. Elvileg jövő héten megyünk a környékre sziklát mászni, ahol elvileg 25 m magas falak is vannak (családomnak: nem-nem, azt csak távolról fogom nézni) és boulder is akad bőven!

Göttingen, megérkezés, első nap

Hova is jöttem?

Göttingenbe, Németországba, Alsó-Szászországba. A város egy kb Győr méretű egyetemváros, kb 120ezer lakossal és mintegy 25000 diákkal. Távolsága Budapesttől kevesebb, mint 1100 km:)

Megérkeztem:

Tegnap este fél 11 körül. Ma délelőtt könnyes búcsút vettem drága családtagjaimtól, akik rengeteget segítettek nekem az elmúlt időben. is.

Elfoglaltam a szállásom, amit egy orvostanhallgató lánytól bérlek, aki ebben a félévben Spanyolországban Erasmusozik. A szállás egy szóval: iszonyatosan nagyon-nagyon király. jó tudom, hogy ez nem egy szó volt. Egy koleszban lakom, ami két hosszú, kétszintes sorházból áll. A kettő között kert, padok, este nagyon jó hangulat.  Ez Göttingen legjobb kolesza, azt mondják. A szoba 2 szintes, ablakos állógalériával, lent kanapéval tv-vel, fent ággyal, íróasztallal. nagyon hangulatos, de kiraktam pár mászós képet (köszi Gergő) és néhány vitorlásosat (köszi Krisztián:)), hogy méginkább az legyen. A lakótársam Niklas 3 hét múlva érkezik, de rakott ki cetlit, hogy nyugodtan igyak a sörből:):). Az az egyetlen baj vele, hogy nem Ulrike-nek hívják vagy Hans-nak, vagy legalább Jürgennek. Na mindegy. Neki ugyanilyen szobája van, a konyha és a fürdőszoba közös. Nagyon király. Tényleg.

Ma találkoztam Katával, csoporttársnőmmel, aki 10 percre lakik tőlem egy másik koleszban. Örülök, hogy itt van, sokat jelent, hogy nem vagyok egyedül. Vele megnéztük a várost, ami nagyon szép. Szép házak és sok zöld mindenfele. Rengeteg bringás. Gyönyörű az egész.

Közben még délelőtt ellátogattunk kedves családtagjaimmal az aldi-ba is. A húst és a kenyeret kivéve kb minden olcsóbb, mint otthon. Értitek, OLCSÓBB??????!!

Na jó, ez úgyse érdekelt senkit. Ami sokkal fontosabb, hogy itt van 3 percre tőlem gyalog egy sportpálya egy futópálya és a mászóterem. itt mellettem. még mindig nem bírom feldolgozni:):)

bevezető

Kedves Mindenki, akit szeretek!

Ezt a blogot Nektek írom innen Göttingenből. Köszönöm, hogy olyan boldog emberként jöhettem ide ki, mint amilyen Nektek köszönhetően vagyok. És köszönöm a kedves búcsúztatást mindenkinek.

A blog címe teljesen komoly, Bob és Boblacsek pedig én vagyok egy személyben:) Ja és a bobesboblacsekkavicsai név foglalt volt, ezért lett bobsboblacsekkavicsai:)

Itt remélhetőleg rendszeresen fogtok hallani felőlem, de nem szeretném, ha ez a személyes kommunikáció rovására menne, úgyhogy ne felejtsetek el néha írni nekem/felhívni engem:)