2012. október 25., csütörtök

becsöngettek

Sziasztok!

Nagyon mozgalmasan telt az elmúlt hét. A terveim sajnos nem igazán valósultak meg. A munkahelyről, ahova jelentkeztem, nem jeleztek vissza, a spanyol órákról pedig lemaradtam (tehát nyelvóra keretein belül(!) nem fogok spanyolul tanulni). De nem csüggedek, tele vagyok energiával és további tervekkel.

De ne szaladjunk ennyire előre. Múlt csütörtökön elmentünk egy napra Hamburgba Katával, illetve egy cseh, egy dán és egy belga lánnyal, meg egy kaliforniai sráccal. Hamburgig ingyen utazunk, de sajnos csak a nagyon lassú vonatokat használhatjuk. Ezek 2 emeletesek, nagyon szépek és kényelmesek, és persze csak a TGV-hez képest lassúak. A négy órás utat, jó szokásomhoz híven mindkét irányba végigaludtam, és meg kellett állapítsam, hogy kényelmesebb, mint otthon a metrón aludni (azért az sem rossz!!)

Hamburgot csodálatosnak találtuk mindannyian. Amellett, hogy csütörtöktől vasárnapig 20-25 fok és napsütés örvendeztetett meg minket, a város önmagában is eszméletlen. Az épületek nagy része új építésű, de nagy részük nagyon ízléses, színes és változatos. És ez jellemző az egész városra. Hamburgban 2500 híd található, több, mint Velencében és Amszterdamban együttvéve. Emellett pezsgő kulturális élet jellemzi: 60 színház és számos operett és komolyzenei előadás teszi még gazdagabbá a kínálatot. Mindenképpen megér tehát még egy, akár többnapos látogatást is.

Péntek este az itteni cimboráim nem akartak velem tartani az éjszakába, így hozzácsapódtam egy másik társasághoz. Innen csak egy embert ismertem, még a mászóteremből, de rövidesen megismertem az összes többit is (két brazil, egy szlovák és egy lengyel). Érdekesség, hogy a szlovák srác mesélt nekünk az általa legfinomabbnak tartott szlovák borról, a Tokajiról.

Szombattól hétfőig itt volt nálam nagynénim és nagymamám. Annyi dolgot hoztak és vettek nekem, hogy alig fér el a lakásban, és kétszer ilyen hosszú lenne a bejegyzés, ha mindet felsorolnám. Emellett étellel is nagyon jól el lettem látva, úgyhogy most végre húst ehetek hússal és nem kell éheznem többé, ha hétvégén meg akarok inni egy, kötőjel kettő sört.
Szerencsénkre nagyon jó időnk volt, így együtt meg tudtuk nézni Göttingen belvárosát, illetve Verával elmentünk egy Göttingentől északra található várhoz. Emellett nagyon jókat ettünk, úgyhogy elkezdtem visszaszedni az utóbbi hónapban leadott kilókat.

A héten elkezdődött a tanítás. A németekre nem jellemző módon eléggé kényelmesen vették a kezdést, így nagyrészt csak bevezető óráink voltak. Nagyon érdekes lesz ez a félév. Egy üledékes petrográfia, egy magmás petrográfia, egy teleptan, egy mikroszonda, egy ICP-MS, egy LA-ICP-MS és egy elektronmikroszkópia témájú órát vettem fel. Az órák nagy részén 5-10 ember van. A szakszavakat németül még nem nagyon tudom, de a kontextusból általában elég jól ki tudom találgatni őket, úgyhogy remélem nem lesz gond.

Közben megjött az új lakótársam, Eric. Német, orvostanhallgató, és meglepő módon ő is nagyon jófej. Emellett fanatikus módon szereti a profi boxot, és lévén hogy én majdnem minden sportot szeretek, már meg is néztünk pár boxmeccset vacsora közben.

Tegnap volt a kolesz kocsmájának megnyitója, ingyen csapolt sörrel (a kocsma kéthetente egy napot van nyitva). Nagyon sokakkal megismerkedtem, de szinte senkinek nem emlékszem a nevére, mert mindig arra figyeltem, hogy nagyon szépen mondjam a sajátomat, amikor bemutatkoztam. Jelentkeztem az ún. "Dinnerhopping" rendezvényre. Ez november végén kerül megrendezésre, a résztvevők véletlenszerűen párokba lesznek osztva, és a pároknak főzni kell egy elő- vagy főételt, vagy desszertet. Ezután mindenki megy állomásról állomásra és a finom kaják mellett rengeteg új embert ismer meg. Szerintem nagyon jó ötlet:)!

és a sok beszédnek az aljára sok kép:

A városháza Hamburgban
 lúd úr
 hangulatos korcsma egy csatorna mellett
 Robi bácsi
 Hafen city
 a csipet-csapat
 Hafen city-sokszínű kortárs építészet
 mindegyikből más zene szólt...
 kávézó Hamburgban
 csónak
 látogatóim
 Verával, Burg Plesse-n
Várcafé-napsütés

hamburgi utcazene- a kamerakezelés az én kezem munkáját dícséri

puszi-ölelés,

Robi

u.i. Petrának megkésve nagyon-nagyon boldogat:)

2012. október 17., szerda

ilyen az élet...itt Göttingenben

Még mindig nagyon jó.


Tegnap végignéztem, ahogy a svédek fél óra alatt kiegyenlítenek 4 gólos hátrányból a Nationalelf ellen. A rémálmot Elm hozta el a német utcákra az utolsó percekben, a kommentátor elnémult, és én se tudtam felfogni a dolgot egy ideig.
Apropó foci. Nem tudom, otthon mennyire hangos tőle a sportsajtó, de Huszti valami elképesztő formában játszik a Hannover 96 csapatában. Több se kellett nekünk, úgyhogy egy nagyobb Erasmusos társasággal megyünk Hannover-Leverkusen meccsre december elején. Addig készítek Szabikának egy szép kis transzparenst:).


Közben vége lett a nyelviskolának, de szerencsére nem széledtünk szét. Egy kisebb csoporttal megyünk holnap egy napra Hamburgba. A város állítólag nagyon érdekes, nem beszélve az éjszakai életéről, úgyhogy valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy oda megyünk:)

Egész héten gólyaavató bulik vannak a városban. Röpködnek az üvegek és folyik az alkohol mindenütt. És én mit csinálok? Egyetemre megyek minden nap, mert mintákat kell előkészítenünk méréshez Katával. Na jó, azért ne féltsetek minket, jó dolgunk van:)

Múlt pénteken Latino partyban voltunk a társaságunk itt lévő részével (ugyanis most rengetegen hazautaztak), ami azt kell mondjam, hogy remek volt. Azt hittem, nem tudok ilyesmi zenére táncolni, de meglepetésemre egész jól ment, úgyhogy életemben sokadszor csalódtam/ csalódtak bennem kellemesen a táncparketten;)...folytatás...ja igen, pénteken;)

Ma történt meg először, hogy kizártam magam a lakásból. Meg is lepődtem, hogy ehhez el kellett telnie egy hónapnak. Szerencsére a koleszban (is) remek a szervezés, úgyhogy van 2 ember, aki be tud engedni ilyen esetekben a lakásba. Éltem is ezzel a lehetőséggel, és egyúttal megtudtam, hogy jövő szerdán lesz a kolesz kocsmájának nyitóbulija és egyben ismerkedős este. És amit még most is nehezen tudok felfogni: INGYEN SÖRrel!!!

Jaj, de hát mi lett ezzel a Robi fiúval, eddig olyan jókat írt, most meg sorolja a buta bulizós-alkoholos történeteit. Kérem szépen, voltam színházban is. Értettem a szöveget, ez jó. De a darab annyira borzalmas volt, hogy az első felvonás után (majdnem sírva) hazamentem. Azért még adok esélyt a dolognak, lévén hogy 3 színház is van a városban, de hadd heverjem ki először ezt a borzalmat.

Egyre unalmasabb vagyok. Kétszer is főztem az elmúlt héten. Egyszer gombalevest, gombával. Másik alkalommal pedig borsólevest, borsóval. Ez utóbbinál kerestem valami fűszernövényt a tűzhely feletti polcon, de a babérlevél tasakjából kiesett egy rakás babérlevél, bele a levesbe. Sebaj, gondoltam. Mostanáig agyaltam azon, hogy mire hasonlított a leves íze a fél kiló babérlevél miatt, és rájöttem. Pontosan olyan íze volt, mint egy krumplifőzeléknek, amiben van egy csomó babérlevél. De hiszen én nagyon szeretem a krumplifőzeléket, úgyhogy nincs is ezzel semmi gond:)

későre jár, reggel pedig korán indulunk Hamburgba, ahol majd csinálok képeket is!

szeretettel, puszival és öleléssel,

Robi-Bobi-Rambi

u.i. talán még megbocsátható késéssel: Isten éltessen, Szilvi:)!


2012. október 11., csütörtök

tervek-ötletek

folytatandó az előző bejegyzést:

Jelentkeztem pincérnek/pultosnak az egyik étterembe/kávézóba/kocsmába. Remélhetőleg visszaszólnak egy pár napon belül, és ha minden jól alakul, heti két napot tudok majd dolgozni, kb 6-7 órában. Régóta álmodom egy ilyen munkáról, ami lehet, hogy perverzió, de ha már itt vagyok, miért ne próbáljam ki!!

Jövő héten regisztrációs hét lesz itt az egyetemen, úgyhogy se nyelviskola, se egyetemi oktatás nem lesz. Nincs is jobb alkalom arra tehát, hogy ingyen elutazzunk a tartomány különböző városaiba, akár a tengerig is, ingyen (=a diákigazolványunkkal). Már össze is álltunk néhányan a nyelviskolásokkal, de jó lesz!

Elgondolkodtam a nyelviskolai tapasztalatok alapján, hogy mennyire érdemes a félév során német nyelvórákra járni. Mivel a nyelvoktatás ingyenes az egyetemen (ez igen!!!), ez megfontolandó lenne ugyan, de nekem másik ötletem támadt: elkezdek spanyolt tanulni, hátha egyszer Dél-Amerikában fogok dolgozni:).

A terveknek-ötleteknek ezzel nincs vége, de hagyok még pár meglepetést is a későbbiekre:)

Közben örömmel hallottam, hogy többek is tudomást szereztek a blogomról és elkezdték olvasni. Remélem Nekik és a kedves többi, hozzám közel álló embernek sem ment el a kedve az olvasgatástól az előző, részemről igencsak passzív hét miatt. Remélem mindenki megértéssel kezeli azt a tényt is, hogy nem tudok rendesen vesszőket rakni, de az vesse rám az első követ...:)

Akik írtatok nekem kedves, személyes üzenetet, és még nem válaszoltam rá, kérlek ne haragudjatok, ezt rövidesen pótlom.

képek Goslarról:):

 goslari utcácska
 virág-patak
 patak-virág (nagyon szeretem a virágokat)
 Elegem volt az idegenvezetésből-de a német szótáramat azért nem dobtam ki:)
 goslari barokk
 goslari barátunk
 bányaöltöző (a ruhákat egy lánc kiakasztásával lehetett leengedni)
 tanulunk
nem "életem bányája"

de azért fúrtam egyet (rossz az,...:))

Továbbra is szeretettel,

Robi-Bobi-Rambi

u.i.: Sok puszit küldök továbbá a makói és szegedi "olvasóimnak", Raminak pedig gratulálok az új munkához! 

fönt is, de inkább lent

Sziasztok!

Hol is kezdjem... Múlt pénteken végre bemutattuk szeretett országunkat az országbemutatós estén. Kata remek kezdeményezése jóvoltából, előadásunkat kiegészítettük egy kis tánccal, így esett, hogy Göttingenben egy napon 40 ember ropta egyszerre a csárdást. Én se tétlenkedtem, vittem egy kis pálinkát, hogy mindenki mosolyogjon. Egyébként nagyon vidám este volt. A japánok mindenkinek készítettek sushit, az izlandi lány hozott hal-snacket (alig bírtam lenyelni, de állítólag drága, úgyhogy erőt vettem magamon), a taiwani lány pedig elénekelt egy dalt, ami azt hiszem a himnuszuk volt és eljátszott két dalt egy nagyon vékony hangú furulyán, ami jól, de leginkább nagyon viccesen hangzott.

Odaúton eláztam a szakadó esőben, úgyhogy a csuromvizes nadrágom valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező napjaimat igencsak megromlott egészségi állapotban töltsem.

Szombaton Goslarba utaztunk a nyelviskolásokkal. Ez a kisváros Göttingentől északkeletre található. Gyönyörű házai és valamelyik Frigyes urnában őrzött szívszövetei mellett arról nevezetes, hogy közel 1000 évig bányásztak itt réz-ólom és cinkércet. Az érckinyerési technológia már a 18. században is érdeklődők százait vonzotta a városba, és többek között Goethét is megihlette, aki (ha jól értettem) a Faustban is megemlékezett valamilyen formában az itt gyűjtött tapasztalatairól. A városnézés után elmentünk a bányamúzeumba. Ez kicsit csalódást keltő volt, mert az egykori bányajáratok steril-kibetonozott- csaknem száraz volta mindenre emlékeztetett, csak egy bányára nem. Még egy jófajta kődarabot se tudtam magamnak kalapálni (sebaj...).

A következő napokat nyelviskolába járással, házidolgozat-írással és regenerálódással töltöttem. Ez utóbbinak köszönhetően, egy hónap után lassan újra egészséges leszek, ami ebben a cudar északnémet hidegben fegyvertény. Sajnos a társasági életet és a mászást fel kellett áldoznom gyógyulásom oltárán, még ha ez nagyon fájó is volt.

Niklas, a lakótársam, már nem a lakótársam. Ugyanis ő orvostanhallgató, és Németországban annyi orvostanhallgató van, hogy az sem folytathatja sok esetben az adott egyetemen a tanulmányait, akinek minden vizsgája megvan (pl. Niklas), és összeteheti a két kezét, ha valahol máshol lehetőséget kap (ELKÉPESZTŐ!!). Niklast felhívták hétfő reggel, hogy amennyiben kedd reggelre odaér Drezdába, tanulhat ott tovább. Hétfőn összepakolt, és kedden elment. Szomorú történet.

...folyt. köv. képekkel, valószínűleg még ma...


2012. október 9., kedd

elnézés

Ne haragudjatok, de néhány napja már igen cudarul érzem magam. Már gyógyulgatok, de közben szorítanak a határidők. Rövidesen jön az új bejegyzés, képekkel, úgyhogy kérlek Benneteket, ne hagyjatok fel a lelkes olvasással.

megértéseteket köszönve maradok szeretettel,

Robi-Bobi-Rambi

2012. október 4., csütörtök

lefőzhetetlen vagyok

Kicsit elhavazott a nyelviskola most. 6 oldalas házidolgozatot kell írnom tetszőleges témából. Nekem másfél oldalt is nehezemre esik írni bármyilen témából, magyarul is... Témának a lemeztektonikát választottam, gondoltam erről már úgyis írtak előttem 6000 oldalt, talán ebből csak összehozok 6-ot.

Kedden kosaraztunk a nyelviskolásokkal. Itt sikerült magamnak egy kis respektet szereznem. Mivel ismertek, tudjátok, hogy ezt én mindig fontosnak tartom. Lehet velem vitatkozni, de mindenki előítéletes, és egy hozzám hasonló "kis szemüveges" gyerek véleményem szerint mindig -1-ről indul mások szemében, viszont ha ő bedobja 8 méterről, mindenki másképp néz rá és a szemüveget meg a kis magasságot senki sem tartja fontosnak többé. Jó volt a kosár, élveztem.

A koleszos kocsmák általában hetente vagy kéthetente csak egy napot vannak nyitva, de az itteni helyekhez képest nagyon kedvező áron mérik az ivólevet. Kedden egy ilyen helyre mentünk el a nyelviskolásokkal. Még mindig nem tudom, hány 0,33-as sör kell ahhoz, hogy valaki lerészegedjen, de sokaknak ez sikerült és így a legtöbb ember nagyon közlékeny és kedves volt. Hamar körvonalazódott a kép, a nyelviskolások közül 4-en mászunk: Felipe a chilei, Dan a kaliforniai, Ariane a svájci, és jómagam. Ma Felipével meg is ejtettünk egy mászást, ami nem hiszitek el, de szuper volt.

Közben a főzés terén is gyűjtöm a tapasztalatokat. Múltkor bablevest készültem főzni, a következő 3-4 napra. Mindent remekül előkészítettem, már fortyogott a lé, krumplival, hagymával, répával, sóval, vízzel, de egyvalami kimaradt: a bab. Egyszerűen nem tudom hova raktam a babkonzervet, amit pár napja tutira megvettem. Vagyis valószínűleg megvettem. Szóval mintha megvettem volna. Mondtam is hangosan: "EZT NEM HISZEM EEL". Végül beleküldtem a levesbe néhány knédligombócot. Nem mondom, hogy nem ettem még finomabbat, de működött:)
Tegnap rántottát készültem csinálni. Mindenféle turbót (hagyma, sonka, sajt) megsütöttem már, mikor feltörtem a tojást. Ezt viszont valaki már megfőzte előttem. Szóval a tanulság, hogy főtt tojásból nehéz rántottát csinálni.

Most végre megjött a lakótársam, Niklas. Igazi laza arc, nagyon jó benyomást tett rám elsőre. Egy dolgot nem értett csak, hogy miért ittam ilyen keveset az itthagyott sörökből:)

Gondolkozom, hogy jelentekezzek-e pincérnek az egyik étterembe. Kb. 7-8 E/ óra lenne a bér, és kb heti 12-13 órát kellene dolgoznom. Szerintetek???

Most nem mutatok képet, ne haragudjatok. Elégedjetek meg a száraz sorokkal és a sok szeretettel, amit velük küldök Nektek.

Maradok továbbra is ugyanaz a Bobi-Robi-Rambi, aki elment a csodálatos Budapestről majd egy hónapja.

u.i.: Zsuzsinak megkésve, Dorcsinak pedig időben kívánok boldog szülinapot és a Petráknak nagyon megkésve boldog névnapot :). Nagy pacsi még Balinak Szegedre és Anibalnak Birminghambe!!!