Sziasztok!
Hol is kezdjem... Múlt pénteken végre bemutattuk szeretett országunkat az országbemutatós estén. Kata remek kezdeményezése jóvoltából, előadásunkat kiegészítettük egy kis tánccal, így esett, hogy Göttingenben egy napon 40 ember ropta egyszerre a csárdást. Én se tétlenkedtem, vittem egy kis pálinkát, hogy mindenki mosolyogjon. Egyébként nagyon vidám este volt. A japánok mindenkinek készítettek sushit, az izlandi lány hozott hal-snacket (alig bírtam lenyelni, de állítólag drága, úgyhogy erőt vettem magamon), a taiwani lány pedig elénekelt egy dalt, ami azt hiszem a himnuszuk volt és eljátszott két dalt egy nagyon vékony hangú furulyán, ami jól, de leginkább nagyon viccesen hangzott.
Odaúton eláztam a szakadó esőben, úgyhogy a csuromvizes nadrágom valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező napjaimat igencsak megromlott egészségi állapotban töltsem.
Szombaton Goslarba utaztunk a nyelviskolásokkal. Ez a kisváros Göttingentől északkeletre található. Gyönyörű házai és valamelyik Frigyes urnában őrzött szívszövetei mellett arról nevezetes, hogy közel 1000 évig bányásztak itt réz-ólom és cinkércet. Az érckinyerési technológia már a 18. században is érdeklődők százait vonzotta a városba, és többek között Goethét is megihlette, aki (ha jól értettem) a Faustban is megemlékezett valamilyen formában az itt gyűjtött tapasztalatairól. A városnézés után elmentünk a bányamúzeumba. Ez kicsit csalódást keltő volt, mert az egykori bányajáratok steril-kibetonozott- csaknem száraz volta mindenre emlékeztetett, csak egy bányára nem. Még egy jófajta kődarabot se tudtam magamnak kalapálni (sebaj...).
A következő napokat nyelviskolába járással, házidolgozat-írással és regenerálódással töltöttem. Ez utóbbinak köszönhetően, egy hónap után lassan újra egészséges leszek, ami ebben a cudar északnémet hidegben fegyvertény. Sajnos a társasági életet és a mászást fel kellett áldoznom gyógyulásom oltárán, még ha ez nagyon fájó is volt.
Niklas, a lakótársam, már nem a lakótársam. Ugyanis ő orvostanhallgató, és Németországban annyi orvostanhallgató van, hogy az sem folytathatja sok esetben az adott egyetemen a tanulmányait, akinek minden vizsgája megvan (pl. Niklas), és összeteheti a két kezét, ha valahol máshol lehetőséget kap (ELKÉPESZTŐ!!). Niklast felhívták hétfő reggel, hogy amennyiben kedd reggelre odaér Drezdába, tanulhat ott tovább. Hétfőn összepakolt, és kedden elment. Szomorú történet.
...folyt. köv. képekkel, valószínűleg még ma...
Hol is kezdjem... Múlt pénteken végre bemutattuk szeretett országunkat az országbemutatós estén. Kata remek kezdeményezése jóvoltából, előadásunkat kiegészítettük egy kis tánccal, így esett, hogy Göttingenben egy napon 40 ember ropta egyszerre a csárdást. Én se tétlenkedtem, vittem egy kis pálinkát, hogy mindenki mosolyogjon. Egyébként nagyon vidám este volt. A japánok mindenkinek készítettek sushit, az izlandi lány hozott hal-snacket (alig bírtam lenyelni, de állítólag drága, úgyhogy erőt vettem magamon), a taiwani lány pedig elénekelt egy dalt, ami azt hiszem a himnuszuk volt és eljátszott két dalt egy nagyon vékony hangú furulyán, ami jól, de leginkább nagyon viccesen hangzott.
Odaúton eláztam a szakadó esőben, úgyhogy a csuromvizes nadrágom valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező napjaimat igencsak megromlott egészségi állapotban töltsem.
Szombaton Goslarba utaztunk a nyelviskolásokkal. Ez a kisváros Göttingentől északkeletre található. Gyönyörű házai és valamelyik Frigyes urnában őrzött szívszövetei mellett arról nevezetes, hogy közel 1000 évig bányásztak itt réz-ólom és cinkércet. Az érckinyerési technológia már a 18. században is érdeklődők százait vonzotta a városba, és többek között Goethét is megihlette, aki (ha jól értettem) a Faustban is megemlékezett valamilyen formában az itt gyűjtött tapasztalatairól. A városnézés után elmentünk a bányamúzeumba. Ez kicsit csalódást keltő volt, mert az egykori bányajáratok steril-kibetonozott- csaknem száraz volta mindenre emlékeztetett, csak egy bányára nem. Még egy jófajta kődarabot se tudtam magamnak kalapálni (sebaj...).
A következő napokat nyelviskolába járással, házidolgozat-írással és regenerálódással töltöttem. Ez utóbbinak köszönhetően, egy hónap után lassan újra egészséges leszek, ami ebben a cudar északnémet hidegben fegyvertény. Sajnos a társasági életet és a mászást fel kellett áldoznom gyógyulásom oltárán, még ha ez nagyon fájó is volt.
Niklas, a lakótársam, már nem a lakótársam. Ugyanis ő orvostanhallgató, és Németországban annyi orvostanhallgató van, hogy az sem folytathatja sok esetben az adott egyetemen a tanulmányait, akinek minden vizsgája megvan (pl. Niklas), és összeteheti a két kezét, ha valahol máshol lehetőséget kap (ELKÉPESZTŐ!!). Niklast felhívták hétfő reggel, hogy amennyiben kedd reggelre odaér Drezdába, tanulhat ott tovább. Hétfőn összepakolt, és kedden elment. Szomorú történet.
...folyt. köv. képekkel, valószínűleg még ma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése