Sziasztok!
Remélem még nem ment el mindenkinek a kedve a blogom olvasásától. Elnézést, most kicsit hosszú volt a szünet. Szerencsére ez az idő sem telt eseménytelenül.
Karácsony előtt hazautaztunk Katával. Nagyon vártam már, igazából a hazaút előtti egy héthez képest csak az újbóli göttingeni visszatérésemkor volt nagyobb honvágyam. A haza- és visszaútról talán annyit érdemes mondani, hogy nem volt kényelmes. És úgy általában érdemes megjegyezni, hogy a Mc'Dobálsznál és a vasúti váróterem fapadjánál vannak kényelmesebb alvóhelyek is.
De sebaj, annál jobb volt megérkezni Haza. Az első meglepetés a Keletiben ért, ahol miután megöleltem drága apukámat, egy csoport jó barát fogadott minket. Gyorsan a kezembe is nyomtak egy doboz jó Sopronit, hogy lenyugodjak a meghatottsággal kevert izgalomból. Erre az egészre nem tudok mást mondani, mint hogy "köszönöm" Nektek.
Az otthon töltött 2 hét érzésre hamarabb telt el, mint 2 nap. Hiányzott a családom, hiányoztak az emberek, akiket szeretek, és örültem, hogy végre Velük lehetek. Annyi szeretetet kaptam otthonról, hogy feltöltődtem a következő hazaútig.
Szerencsére jutott idő találkozni a barátokkal is, ha nem is sokáig, és ha nem is mindegyikőjükkel (sajnálom...). Azért szeretném kiemelni ezek közül a "vacsorázást" a fiúkkal, a Charlie 65 koncertet a Sportarénában, és a beöltözős szilvesztert. Soha rosszabb 2 hetet!
Január 5-én visszatértem az esős-hideg Göttingenbe. Nem volt kedvem hozzá. Maradtam volna még otthon, de most nem volt más választás. Szerencsére viszonylag hamar összegyűlt az itteni kis társaság, és folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk. Nevezetesen, lementünk Felipével mászni :), és elkezdtük tervezni az elkövetkező hetek szabadidős programjait. Mozi, színház, uszoda, hétvége Berlinben, és még ki tudja mennyi ötletünk volt-van.
De sajnos most van néhány hátráltató tényező is. Az egyik a tanulás... nem is értem, hogy miért kell az egyetemen tanulni, anélkül egész élvezetes lenne. A lényeg, hogy az elmúlt két hét szinte folyamatos tanulással, beadandó írással és munkával telt, ezért nem is volt időm írni a blogba sem. A másik a pénz. Igazából áldom az Eget, hogy eddig nem néztem rá a bankszámlámra, mert így nagyon sok stresszt megspóroltam az elmúlt hónapokban :). A helyzet az, hogy a jelenlegi munkám a jó órabér ellenére sem fedezi a költségeimet, ösztöndíjam pedig márciustól egyáltalán nem lesz. Külföldiek itt nem kapnak ösztöndíjat, de sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon sem túl népszerűek. Jelentkeztem pincérnek, konyhai kisegítőnek és laborasszisztensnek is. A pozitívum, hogy legalább az utóbbira kaptam egy választ. Sajnos elutasítót, de ne legyünk telhetetlenek. Üsse kavics, nem adom fel ilyen könnyen!
Jó hír, hogy ma este kicsit fellélegezhetünk, ugyanis Elisa, a belga lány szülinapját ünnepeljük meg egy fergeteges bonbon- és koktélpartyval.
További jó hír, hogy maradhatok a mostani szállásomon júliusig, ami azt jelenti, hogy nem kell menedékotthonban töltenem az elkövetkező fél évet, ugyanis NINCS több kiadó szoba Göttingenben. Ennek oka a megváltozott német iskolarendszer (13 helyett 12 éves képzés), ami miatt most pár évig sokkal több diákszállásra lenne szükség az eddiginél.
A sokadik jó hír pedig, hogy ismét kaptok képeket is :)
Remélem még nem ment el mindenkinek a kedve a blogom olvasásától. Elnézést, most kicsit hosszú volt a szünet. Szerencsére ez az idő sem telt eseménytelenül.
Karácsony előtt hazautaztunk Katával. Nagyon vártam már, igazából a hazaút előtti egy héthez képest csak az újbóli göttingeni visszatérésemkor volt nagyobb honvágyam. A haza- és visszaútról talán annyit érdemes mondani, hogy nem volt kényelmes. És úgy általában érdemes megjegyezni, hogy a Mc'Dobálsznál és a vasúti váróterem fapadjánál vannak kényelmesebb alvóhelyek is.
De sebaj, annál jobb volt megérkezni Haza. Az első meglepetés a Keletiben ért, ahol miután megöleltem drága apukámat, egy csoport jó barát fogadott minket. Gyorsan a kezembe is nyomtak egy doboz jó Sopronit, hogy lenyugodjak a meghatottsággal kevert izgalomból. Erre az egészre nem tudok mást mondani, mint hogy "köszönöm" Nektek.
Az otthon töltött 2 hét érzésre hamarabb telt el, mint 2 nap. Hiányzott a családom, hiányoztak az emberek, akiket szeretek, és örültem, hogy végre Velük lehetek. Annyi szeretetet kaptam otthonról, hogy feltöltődtem a következő hazaútig.
Szerencsére jutott idő találkozni a barátokkal is, ha nem is sokáig, és ha nem is mindegyikőjükkel (sajnálom...). Azért szeretném kiemelni ezek közül a "vacsorázást" a fiúkkal, a Charlie 65 koncertet a Sportarénában, és a beöltözős szilvesztert. Soha rosszabb 2 hetet!
Január 5-én visszatértem az esős-hideg Göttingenbe. Nem volt kedvem hozzá. Maradtam volna még otthon, de most nem volt más választás. Szerencsére viszonylag hamar összegyűlt az itteni kis társaság, és folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk. Nevezetesen, lementünk Felipével mászni :), és elkezdtük tervezni az elkövetkező hetek szabadidős programjait. Mozi, színház, uszoda, hétvége Berlinben, és még ki tudja mennyi ötletünk volt-van.
De sajnos most van néhány hátráltató tényező is. Az egyik a tanulás... nem is értem, hogy miért kell az egyetemen tanulni, anélkül egész élvezetes lenne. A lényeg, hogy az elmúlt két hét szinte folyamatos tanulással, beadandó írással és munkával telt, ezért nem is volt időm írni a blogba sem. A másik a pénz. Igazából áldom az Eget, hogy eddig nem néztem rá a bankszámlámra, mert így nagyon sok stresszt megspóroltam az elmúlt hónapokban :). A helyzet az, hogy a jelenlegi munkám a jó órabér ellenére sem fedezi a költségeimet, ösztöndíjam pedig márciustól egyáltalán nem lesz. Külföldiek itt nem kapnak ösztöndíjat, de sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon sem túl népszerűek. Jelentkeztem pincérnek, konyhai kisegítőnek és laborasszisztensnek is. A pozitívum, hogy legalább az utóbbira kaptam egy választ. Sajnos elutasítót, de ne legyünk telhetetlenek. Üsse kavics, nem adom fel ilyen könnyen!
Jó hír, hogy ma este kicsit fellélegezhetünk, ugyanis Elisa, a belga lány szülinapját ünnepeljük meg egy fergeteges bonbon- és koktélpartyval.
További jó hír, hogy maradhatok a mostani szállásomon júliusig, ami azt jelenti, hogy nem kell menedékotthonban töltenem az elkövetkező fél évet, ugyanis NINCS több kiadó szoba Göttingenben. Ennek oka a megváltozott német iskolarendszer (13 helyett 12 éves képzés), ami miatt most pár évig sokkal több diákszállásra lenne szükség az eddiginél.
A sokadik jó hír pedig, hogy ismét kaptok képeket is :)
Ők még kora reggel is kikísértek!
A boulder pince a központban. Ahol felfrissül a test és a lélek :).
Futni mentem hóesésben- és amúgy odafutott hozzám egy róka:)
Kilátás az ablakomból- tanulós időszakban be kell érni ilyen fényképekkel:)
Lomtalanítás- ez az 5 tv épp senkinek se kellett.
Ezt a bőrfotelt viszont valaki felvitte a konyhájába....
ÉN!!!!!!
Maradok továbbra is szeretettel, öleléssel és barátsággal,
Robi-Bobi-Rambi
u.i. köszönöm a visszajelzéseket a blogról, és köszönöm, hogy többen, igéreteteket betartva, gyakrabban kommunikáltok velem, mióta újra kijöttem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése