Sziasztok, kedves-kitartó olvasóim!!!
Nem kényeztettelek el benneteket el az utóbbi időben sok bejegyzéssel, és ami volt, az is inkább szomorú volt, mint jókedvre derítő. Sajnálom.
A németekkel kapcsolatos kritikáimat többen nem nézték jó szemmel, így ezeket a továbbiakban megtartanám magamnak. Mindenesetre az utóbbi másfél hónapban a németekkel kialakított szociális kapcsolataim terén mindenképp áttörés történt: két évfolyamtársammal, akik szintén a tanszéken írják szakdolgozatukat, egész jóba lettem, gyakran ebédelünk együtt, ide-oda meg is hívnak, sőt mi több, egyszer már bulizni is elmentünk több évfolyamtársunkkal együtt. Minden ilyen apróságot értékelni kell, és én így is teszek. Ezen kívül szerényen telnek a mindennapok, sajnos most kevesebb mászással-Felipével lógással, és több munkával, de ezt is élvezem valamilyen szinten. Itt igazából nincs nyár, de fájna is a szívem, ha strandidőben bent kéne ülnöm az egyetemen.
Három hete, szombaton elmentünk két másik magyarral Bambergbe, ahol egy csodálatos napot töltöttünk. Ez a város külvárosaival kb. 120000 lakost számlál, és a németországi városok legnagyobb történelmi óvárosát tudhatja magáénak. Emellett tele van sörfőzdékkel, virágokkal, és persze sörmámoros-vidám turistákkal. Képek a bejegyzés végén:)
Majd' 10 hónapnyi böjt után végül kijutottam terepre is. A Harz előterében kalapáltunk egy hétvégét, és ez elég volt ahhoz, hogy végre újra geológusnak érezzem magam. A többieket nem hozták annyira lázba a látottak, de be kell látni: a német és magyar geológusok nem különböznek kevésbé egymástól, mint a német és magyar emberek általában.
A Harzban végzett bemelegítés tökéletes volt, életem következő nagy kalandjához. Elutaztam ugyanis egy hétre Svájcba. Hannoverbe mentem vonattal, onnan busszal Berlinbe. Dugóba kerültünk az autópályán, emiatt csak éjjel 2-kor értem a német fővárosba, így éjszakai közlekedés híján az utcán töltöttem két órát az első metróra várva. Érdekes emberekkel ismerkedik meg az ember egy júniusi kedden, éjjel 2 és 4 között, Berlinben - de erről talán majd máskor. Kora reggel első metróval-busszal irány a reptér, majd repülés Genfbe. Itt várnom kellett a többiekre, akik Budapestről jöttek. Sajnos nem jött meg a csomagjuk egy része, csak 3 órával később. Persze a várakozás ellenére nagyon örültem nekik: 15 magyar geológus, akikkel életünk eddigi egyik legjobb terepgyakorlatára érkeztünk Svájcba. Három napot töltöttünk a Rhone-völgyében, Sionban. Innen tettünk túrákat a környéken, és nem hittünk a szemünknek. Amit itt geológiából láttunk, az maga volt a csoda. Ezt most nem részletezném, inkább majd személyesen annak, akit érdekel:). De meg kell mondjam, hogy már önmagában a táj is annyira gyönyörű volt, hogy egyszerűen nem lehetett hozzászokni. A gleccserek, a hegyi legelők virágai, a bárányok, a mormoták, a száz meg száz patak és vízesés egyszerűen annyira meseszerűvé tette ezt a helyet, hogy egyszerűen 10 nappal a terepgyakorlat után is a hatása alatt vagyok. A sioni napokat követően Zermattba mentünk. Itt 2 éjszakát töltöttünk, az előzőekhez hasonlóan itt is kempingben. Zermatt persze sokak számára már ismert, mint ahogy a Matterhorn is, amelynek lábánál található. A Matterhorn az Alpok legismertebb hegycsúcsa. Már-már kihívóan csábítja az embert, hogy megmássza, de most még nem kezdődött el a szezon, úgyhogy csak ezért nem másztuk meg. Meg kellett elégedjünk a környéken tett túrákkal, és geologizálással. De a látvánnyal itt sem lehetett betelni. Azt hittük volna, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, pedig de. A második Zermattban töltött éjszaka után fölkerekedtünk, és 1500 m szintkülönbséget legyűrve felmentünk a majd' 3000 m magasan lévő Weisshorn hüttéhez. A Weisshorn is egy 4000-es csúcs, és elvileg még a Matterhornnál is nehezebb megmászni. Mi ezzel szintén nem próbálkoztunk, csak élveztük a hütte nyújtotta luxust. Egy állandóan nyitva álló, kétszintes házat kell elképzelni, lent egy közösségi szobával és konyhával, fent egy 18 férőhelyes alvószobával. Kint már koraeste fagyott, úgyhogy vizet mohákból és hóolvasztásból nyertünk. A havat egy vassparhelten olvasztottuk. A kártyázásnál gázlámpával világítottunk. Reggel felkeltünk, és az összes felhő alattunk volt a völgyekben. Azt kérdeztem ekkor magamban: tényleg létezik ilyen szép? És én tényleg látom?
Minden csodának vége szakad egyszer, ahogy Weisshorn hüttét is elhagytuk egy nap után. Egyet aludtunk a Genfi-tó partján még, amiben persze másodmagammal megfürödtem. Ekkor azt kérdeztem magamban: létezik ilyen hideg víz? És az, hogy én épp benne fürdök? Az elsőre nemmel válaszoltam, úgyhogy ordítva rohantunk ki 10 másodperc után. De fürödtünk a Genfi-tóban, és ez a lényeg.
Három hét és megyek haza? El sem hiszem, annyira boldog vagyok!!!!
puszi-ölelés-szeretet-világbéke:
Robi-Bobi-Rambi
Nem kényeztettelek el benneteket el az utóbbi időben sok bejegyzéssel, és ami volt, az is inkább szomorú volt, mint jókedvre derítő. Sajnálom.
A németekkel kapcsolatos kritikáimat többen nem nézték jó szemmel, így ezeket a továbbiakban megtartanám magamnak. Mindenesetre az utóbbi másfél hónapban a németekkel kialakított szociális kapcsolataim terén mindenképp áttörés történt: két évfolyamtársammal, akik szintén a tanszéken írják szakdolgozatukat, egész jóba lettem, gyakran ebédelünk együtt, ide-oda meg is hívnak, sőt mi több, egyszer már bulizni is elmentünk több évfolyamtársunkkal együtt. Minden ilyen apróságot értékelni kell, és én így is teszek. Ezen kívül szerényen telnek a mindennapok, sajnos most kevesebb mászással-Felipével lógással, és több munkával, de ezt is élvezem valamilyen szinten. Itt igazából nincs nyár, de fájna is a szívem, ha strandidőben bent kéne ülnöm az egyetemen.
Három hete, szombaton elmentünk két másik magyarral Bambergbe, ahol egy csodálatos napot töltöttünk. Ez a város külvárosaival kb. 120000 lakost számlál, és a németországi városok legnagyobb történelmi óvárosát tudhatja magáénak. Emellett tele van sörfőzdékkel, virágokkal, és persze sörmámoros-vidám turistákkal. Képek a bejegyzés végén:)
Majd' 10 hónapnyi böjt után végül kijutottam terepre is. A Harz előterében kalapáltunk egy hétvégét, és ez elég volt ahhoz, hogy végre újra geológusnak érezzem magam. A többieket nem hozták annyira lázba a látottak, de be kell látni: a német és magyar geológusok nem különböznek kevésbé egymástól, mint a német és magyar emberek általában.
A Harzban végzett bemelegítés tökéletes volt, életem következő nagy kalandjához. Elutaztam ugyanis egy hétre Svájcba. Hannoverbe mentem vonattal, onnan busszal Berlinbe. Dugóba kerültünk az autópályán, emiatt csak éjjel 2-kor értem a német fővárosba, így éjszakai közlekedés híján az utcán töltöttem két órát az első metróra várva. Érdekes emberekkel ismerkedik meg az ember egy júniusi kedden, éjjel 2 és 4 között, Berlinben - de erről talán majd máskor. Kora reggel első metróval-busszal irány a reptér, majd repülés Genfbe. Itt várnom kellett a többiekre, akik Budapestről jöttek. Sajnos nem jött meg a csomagjuk egy része, csak 3 órával később. Persze a várakozás ellenére nagyon örültem nekik: 15 magyar geológus, akikkel életünk eddigi egyik legjobb terepgyakorlatára érkeztünk Svájcba. Három napot töltöttünk a Rhone-völgyében, Sionban. Innen tettünk túrákat a környéken, és nem hittünk a szemünknek. Amit itt geológiából láttunk, az maga volt a csoda. Ezt most nem részletezném, inkább majd személyesen annak, akit érdekel:). De meg kell mondjam, hogy már önmagában a táj is annyira gyönyörű volt, hogy egyszerűen nem lehetett hozzászokni. A gleccserek, a hegyi legelők virágai, a bárányok, a mormoták, a száz meg száz patak és vízesés egyszerűen annyira meseszerűvé tette ezt a helyet, hogy egyszerűen 10 nappal a terepgyakorlat után is a hatása alatt vagyok. A sioni napokat követően Zermattba mentünk. Itt 2 éjszakát töltöttünk, az előzőekhez hasonlóan itt is kempingben. Zermatt persze sokak számára már ismert, mint ahogy a Matterhorn is, amelynek lábánál található. A Matterhorn az Alpok legismertebb hegycsúcsa. Már-már kihívóan csábítja az embert, hogy megmássza, de most még nem kezdődött el a szezon, úgyhogy csak ezért nem másztuk meg. Meg kellett elégedjünk a környéken tett túrákkal, és geologizálással. De a látvánnyal itt sem lehetett betelni. Azt hittük volna, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, pedig de. A második Zermattban töltött éjszaka után fölkerekedtünk, és 1500 m szintkülönbséget legyűrve felmentünk a majd' 3000 m magasan lévő Weisshorn hüttéhez. A Weisshorn is egy 4000-es csúcs, és elvileg még a Matterhornnál is nehezebb megmászni. Mi ezzel szintén nem próbálkoztunk, csak élveztük a hütte nyújtotta luxust. Egy állandóan nyitva álló, kétszintes házat kell elképzelni, lent egy közösségi szobával és konyhával, fent egy 18 férőhelyes alvószobával. Kint már koraeste fagyott, úgyhogy vizet mohákból és hóolvasztásból nyertünk. A havat egy vassparhelten olvasztottuk. A kártyázásnál gázlámpával világítottunk. Reggel felkeltünk, és az összes felhő alattunk volt a völgyekben. Azt kérdeztem ekkor magamban: tényleg létezik ilyen szép? És én tényleg látom?
Minden csodának vége szakad egyszer, ahogy Weisshorn hüttét is elhagytuk egy nap után. Egyet aludtunk a Genfi-tó partján még, amiben persze másodmagammal megfürödtem. Ekkor azt kérdeztem magamban: létezik ilyen hideg víz? És az, hogy én épp benne fürdök? Az elsőre nemmel válaszoltam, úgyhogy ordítva rohantunk ki 10 másodperc után. De fürödtünk a Genfi-tóban, és ez a lényeg.
Egy ilyen utazás után még meséljek arról, hogy mit csináltam az elmúlt egy hétben? Dehogy, inkább küldök
nektek pár képet:)
"Ördög-fal"-Harz előtér
ördög:)
Bamberg
Bamberg-kajak
Bamberg-rózsa
Rhone-völgy
Lag d'Emosson
Redő-cske
úton-útfélen
mormota-úr
virágos láda
fárasztó geológus élet
Ági örül
ördögszántás
a "Matyi"
út a Hörnli-hüttéhez (Matterhorn)
pózolj Matterhornnal-megunhatatlan
szép?
bárány-urak-ilyen aranyos nincs
csoda?
nehéz az út a hüttéhez
napfelkelte a felhők felett
Három hét és megyek haza? El sem hiszem, annyira boldog vagyok!!!!
puszi-ölelés-szeretet-világbéke:
Robi-Bobi-Rambi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése