un poco loco

Sziasztok!

Régen nem írtam, ne haragudjatok. Nem, nem vagyok beteg, csak szimplán besűrűsödtek az egyetemi teendőim, úgyhogy az elmúlt héten nem volt időm semmire, az egyetemen és a mászáson kívül.

Az egyetemen elkezdtem a munkát. Egy postdoc kőzetmintáit kell előkészítenem mindenféle méréshez, több lépésben. Ezt viszonylag sokat csináltam az elmúlt két hónapban, és jelenleg is csinálom a saját mintáimmal, úgyhogy én tanítom be nagyrészt a B.Sc.-s lányt is, akivel együtt dolgozom. A munka néha kicsit monoton, de az eredmény, amit utána a szakdolgozatomban/ a postdoc munkájában kapni fogunk, annál izgalmasabb. A fizetés pedig, amit kapni fogok érte olyan, hogy le sem merem írni ide a blogba.

Hétfőn remek dolog történt. Felfedeztem Göttingen excelsiorját (egy mászóterem Budapesten), egy elrejtett mászótermet egy lakóház pincéjében. Ehhez csak néhány embernek van kulcsa, és eszméletlen hangulatos. Becsületkasszával működik, és remekül van megépítve. Ez az egyik kedvenc helyem Göttingenben.

A hétvégéken szerencsére sok szabadidőm van. Múlt hét szombaton például, elmentünk többen színházba, ami diákoknak ingyen (!!!) van. Egy vígjátékot néztünk meg, amit meglepő módon nagyrészt értettem is, és nagyon sokat nevettem rajta. Tehát ez a darab jobban tetszett annál, amiről majdnem sírva mentem haza a szünetben.

Tegnap elmentünk 6-an (Kata, Michaela a cseh lány, Johanna a finn lány,Dillon a kaliforniai, és Julian a német srác) megnézni a közelben lévő Marienburg Kastélyt ( http://www.schloss-marienburg.com/). Ez egy remek félnapos programnak bizonyult. Amin meglepődtem, hogy a városkában a váron kívül semmi látnivaló sincs, sőt egy bolt vagy egy étterem sem. A vasútállomás épületének be vannak deszkázva az ablakai, az utcákon senki nincs. Tiszta kísértetváros, és mindez Németországban, az Európai Unió zászlóshajójában! Na szép.

Tegnap került első ízben megrendezésre a göttingeni kutatók éjszakája, úgyhogy a kirándulás után többen ide is ellátogattunk. Én személy szerint először egy előadásra akartam beülni, ami a higgs bozonról szólt. Még a hülye is tudja, mi az a higgs bozon, úgyhogy gondoltam nem lesznek sokan az előadáson. Erre annyian voltak, hogy nem fértem be az óriási előadóba. Kicsit szürreális volt az egész, de gondoltam üsse kavics, ha a németek ilyen tudományosak, akkor én inkább elmegyek a klinikára és részt veszek az interaktív orvostudományi matinén (kutatók éjszakája szintén). Ahogy észrevettem, nem az én korosztályom volt a célközönség, de hamar feltaláltam magam, úgyhogy gyorsan ki is színeztem magamnak zsírkrétával egy papírból kivágható agyat, amit utána összeragasztottam, és egész szép kis sapka lett belőle. Sajnos mivel hatalmas a fejem, inkább egy sábez deklire hasonlított, de sebaj.

A kutatók éjszakája után latino partyba mentünk egy mexikói bárba, egy nagyon színes erasmusos társasággal. Teljesen beleszerettem az emberekbe, a zenébe, a táncba, a nyelvbe, és minden, ami közép-/ dél-amerikai, vagy spanyol. Sajnos salsázni még mindig nem tudok, de tegnap már eltanultam pár elég jó mozdulatot a profiktól, úgyhogy ne féltsetek.

Közben nem hagytam fel a munkahelykereséssel sem. Ugyan most az egyetemen tudok dolgozni egy ideig (még szerencse, hogy a postdoc lány a fél Himaláját idehozta, hogy én azt utána ledarálhassam), de csak azért is szeretném kipróbálni magamat a vendéglátásban. Sajnos eddig mindenhonnan elhajtottak, mivel nincs tapasztalatom. Na igen, én sajnos nem vendéglátós tapasztalattal születtem, mint ezek szerint mindenki más rajtam kívül. A másik az, hogy itt nem nagyon érdekli a munkaadókat, hogy milyen volt a bizonyítványom a gimnáziumban és hogy hányas voltam geokémiából harmadéven. Na jó, ezt talán még meg is értem :) De csak pozitívan!


puszival, öleléssel, baráti kézfogással és szeretettel maradok továbbra is,

Robi-Bobi-Rambi


u.i.: Andristól ezer bocsánatot kérve kívánok neki megkésve sok boldog születésnapot és diverz foraminiferafaunát! Ölelés!

Ádámot is Isten éltesse ezúton is:)!

Vamos Roberto!

Sziasztok!

Kilábalóban vagyok a hullámvölgyből. Ebben sokat segít a lakótársam, Eric, aki az egyik leglazább ember, akit ismerek. Annyira irigylem ezért, hogy lassan én is eltanulom tőle. Minden jelentéktelen, ámde nagyon idegesítő dolgot el tud intézni egy "Scheiss darauf"-fal (= "oda se neki!"). Sok boxot nézünk és beszélgetünk. Úgy beszél velem, mint egy némettel, így rengeteg új szót tanulok, amiket gyakran felírok. Ő meg van annyira jó fej, hogy már automatikusan felírja nekem, ha valamit nem értek. Sok orvosi témát érintünk, amik eszméletlen érdekesek, különösen, hogy Eric mindent el tud magyarázni számomra is érthetően.

Nem csak a németem fejlődik. Már három hete tanulok online spanyolul. Erre többek között az sarkallt, hogy rengeteg a spanyol ajkú az erasmusos társaságban, és nagyon értékelik, amikor valamit spanyolul mondok nekik. Nagyon tetszik a nyelv. Letisztult és szép.

Felipével rendszeresen mászunk. Egyre több az erőm és egyre jobb az állóképességem. Ez lehet, hogy összefügg azzal, hogy itt ritkán alszom kevesebbet 8 óránál. Ilyen szerintem 12 éves koromban volt utoljára, de ha valamikor, akkor most megtehetem, hogy egészségesen éljek.
Ehhez persze azzal kövezem ki az utat, hogy magamra főzök :) Múlt hét elején csirkefasírtot készítettem. Azt hittem, hogy van húsdarálóm, de csak egy botmixert találtam. Nagy nehezen lehántoltam a nyers csirkehúst a combcsontról (de miért nem mellet vettem??), utána ledaráltam a botmixerrel. Összekevertem a többi összetevővel, de nem nézett ki túl szépen. Eric ránézett, és majdnem elhányta magát. Azt mondta, hogy ebből pénzért sem fog enni, akárhogy fog kinézni, mikor elkészül. Legnagyobb meglepetésemre nagyon finom lett, tehát az eredmény: Robi nagyon finom fasírtot csinált!
Ezen a sikeren annyira fellelkesültem, hogy pénteken megpróbáltam palacsintát sütni. Nahát, az nem sikerült túl jól. Mindent a recept szerint csináltam, és a nyers massza nagyon finomra sikerült. De ahogy a serpenyőre öntöttem, egyből megszilárdult. Gondoltam, lehet, hogy túl nagy lángon próbálkozom, de ennek ellentmondott az, hogy a tészta maga nagyon lassan sült meg. Ezt az ellentmondást nem tudtam feloldani a sütögetés végéig sem. Az eredmény: a jó palacsinták nem úgy néznek ki, ahogy az enyéim. Az enyéim jobban hasonlítottak valami elfuserált pogácsához, de ki látott már édes pogácsát? Különben is annyira lassan készültek el, hogy általában megettem az előzőt, mire a következő megsült.

Nem véletlen próbáltam palacsintát sütni pénteken. Szombatra ugyanis palacsinta-partyt szerveztem a lakosztályomba. Körülbelül 15-en jöttek, és szerencsére jobban értettek a dologhoz, mint én. Többféle recept alapján készültek a remekművek, és kérésemre mindenki hozott egy tetszőleges tölteléket is. Felipe vitte a prímet, aki Kaiserchmarn-t készített. Eszméletlen jót ettünk (legalábbis nekem nagyon ízlett), de nem ittunk eleget. Ugyanis utána latino-partyra akartunk menni egy közeli lokálba, de palacsintás előbulim eredménye az lett, hogy néhányunkat kivéve mindenki jóllakottan hazament aludni, ahelyett, hogy velem jött volna táncolni. Na szép. Ez a Robi még egy rendes "bemelegítést" se tud megszervezni. Én azért megtáncoltattam pár leányzót abban a bizonyos latino-partyban, és rájöttem, hogy sürgősen meg kell tanulnom salsázni.

A többi érdekességet meghagynám a személyes beszélgetésekre. December 20-án megyek haza, és január 4-éig maradok. Ebből nagyjából egy hetet már végig tudnék beszélni a blogra nem megírt dolgokból. Már kíváncsiak vagytok, ugye :)?

addig is maradok öleléssel, puszival, baráti kézfogással,

Robi-Bobi-Rambi

u.i. néhány képet a napokban feltöltök, de most muszáj sietnem, mert megyek mászni!!

íme:)

 Felipe és Elisa készítik a Kaiserschmarnt

 én csináltam (ne féljetek, nem lesz gasztroblog a bob és boblacsek kavicsaiból)

 új dekoráció

új dekoráció 2: Pesszimista, optimista, spiritualista, realista

hullámvölgy

Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim, magányosnak érzem magam, de szerencsére azért nem vagyok egyedül. Tervekkel azért továbbra is tele vagyok, és jókedvem is maradt még, csak talán most egy kicsit háttérbe szorult.

Na de csak az elmúlt pár nap volt ilyen. Múlt hét vasárnap elmentünk mászni a kaliforniai a chilei és a svájci mászócimboráimmal. Éjszaka fagyott, napközben 5 fok volt, de gyönyörű napsütés, déltől 4-ig. Homokkövön másztunk teljesen ismeretlen, de nagyon szórakoztató utakat. Sokat estünk, de a jól kiépített utaknak köszönhetően a hajunk szála se görbült és az eddigi legjobb napot töltöttük el együtt itt Németországban.

Hétköznap minden nap óráim voltak. Szerencsére mindegyik érdekes volt, és sok újat tanultam rajtuk. Elképesztően motivál, amikor egy számomra ismeretlen szakszavakból álló német szöveget megértek és le tudok jegyzetelni, még akkor is, ha a tanár éppen minden szónak a végét elharapja. Remek érzés! Közben érzem, hogy egyre többet tudok és így kezdem visszanyerni az időközben elvesztett önbizalmamat.

Ezt érzem mászáskor is. Elmegyek mászni és úgy érzem, hogy most magamra döntöm a falat. Van erőm, van kitartásom és talán most először bátorságom is a magasban. Úgy érzem, hogy erősebb vagyok, mint életemben eddig bármikor.

Szociális életet is élek, bár gondolom ezzel mindenkit megleptem. Nagyon jóba lettem Felipével, akivel sokat mászunk és beszélgetünk. Ekkor érzem azt, hogy milyen csodálatos, hogy itt egy nyelv, amit mindketten beszélünk, és igazából teljesen mindegy, hogy ő chilei én pedig magyar vagyok. Rokon lelkek vagyunk és megértjük egymást, csak azért, mert beszélünk németül.

 Felipével és még több nyelviskolás ismerőssel csütörtökön egy nagyobbacska mulatság keretében megünnepeltük Michaela, egy nagyon aranyos cseh lány szülinapját. Mivel szereti a gombalevest, főztem neki egy adaggal, és ezúttal nem felejtettem ki belőle a gombát sem. Nagyon örült neki, és azt mondta jó szakács vagyok. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Mindenesetre jövő héten elkezdek sütni. Ha nem is élőben, de be fogok számolni az eredményről.

Persze erre lehet azt mondani: „igen, ez a Robi fiú már megint a tanulásba-bulizásba és a mászásba menekül, ahelyett, hogy dolgozna, vagy valami más hasznos dolgot csinálna”. És ez talán egy kicsit jogos is :)

Tegnap elmentünk Brémába Katával, Felipével és egy svájci meg egy finn lánnyal. Kicsit csalódást keltő volt. A város szép, de az idő sajnos pocsék volt. Emellett minden évben  ilyenkor kerül megrendezésre a brémai Freimarkt. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy egy nagyobb területen, iszonyatosan giccses bódékban lehet habos mézeskalácsszíveket vásárolni, emelett méregdrágán hullámvasutazni, körhintázni és még drágábban sört inni. A véleményem szerint felháborítóan primitív magyar vurstlik ehhez képest semmik, az igazi GAGYI a brémai Freimarkt. Meleg szívvel ajánlom minden ellenségemnek.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú szünet után se tudok annyi érdekességet írni, mint eddig. Kicsit megfeneklett a lelki hajóm az elmúlt napokban, és kicsit össze kell szednem magam. Azért pár képet most is küldök Nektek:)

 Mászós idő

 Felipe mászik, hát persze, hisz chilei

Arianne mászik, hát persze, hisz svájci

 Don mászik, hát persze, hisz kaliforniai

 A boldogság pillanatai: Robi megissza Felipe matéját és Haribo-t eszik

 Felipe szerint így kell fejni a disznót

 A brémai muzsikusok

 A brémai muzsikus (ok)

 A brémai muzsikusok

                                                   Böttcherstrasse Brémában

Remélem jól vagytok otthon, a szép Magyarországon és nem felejtetek el.

Én maradok továbbra is,

Robi-Bobi-Rambi

u.i.: Most külön üdvözlet Csabinak, akivel sajnos a múltkor nem tudtunk skypeolni, de remélem azért még barátok maradunk.