Geoboblógus: hullámvölgy

Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim, magányosnak érzem magam, de szerencsére azért nem vagyok egyedül. Tervekkel azért továbbra is tele vagyok, és jókedvem is maradt még, csak talán most egy kicsit háttérbe szorult.

Na de csak az elmúlt pár nap volt ilyen. Múlt hét vasárnap elmentünk mászni a kaliforniai a chilei és a svájci mászócimboráimmal. Éjszaka fagyott, napközben 5 fok volt, de gyönyörű napsütés, déltől 4-ig. Homokkövön másztunk teljesen ismeretlen, de nagyon szórakoztató utakat. Sokat estünk, de a jól kiépített utaknak köszönhetően a hajunk szála se görbült és az eddigi legjobb napot töltöttük el együtt itt Németországban.

Hétköznap minden nap óráim voltak. Szerencsére mindegyik érdekes volt, és sok újat tanultam rajtuk. Elképesztően motivál, amikor egy számomra ismeretlen szakszavakból álló német szöveget megértek és le tudok jegyzetelni, még akkor is, ha a tanár éppen minden szónak a végét elharapja. Remek érzés! Közben érzem, hogy egyre többet tudok és így kezdem visszanyerni az időközben elvesztett önbizalmamat.

Ezt érzem mászáskor is. Elmegyek mászni és úgy érzem, hogy most magamra döntöm a falat. Van erőm, van kitartásom és talán most először bátorságom is a magasban. Úgy érzem, hogy erősebb vagyok, mint életemben eddig bármikor.

Szociális életet is élek, bár gondolom ezzel mindenkit megleptem. Nagyon jóba lettem Felipével, akivel sokat mászunk és beszélgetünk. Ekkor érzem azt, hogy milyen csodálatos, hogy itt egy nyelv, amit mindketten beszélünk, és igazából teljesen mindegy, hogy ő chilei én pedig magyar vagyok. Rokon lelkek vagyunk és megértjük egymást, csak azért, mert beszélünk németül.

Felipével és még több nyelviskolás ismerőssel csütörtökön egy nagyobbacska mulatság keretében megünnepeltük Michaela, egy nagyon aranyos cseh lány szülinapját. Mivel szereti a gombalevest, főztem neki egy adaggal, és ezúttal nem felejtettem ki belőle a gombát sem. Nagyon örült neki, és azt mondta jó szakács vagyok. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Mindenesetre jövő héten elkezdek sütni. Ha nem is élőben, de be fogok számolni az eredményről.

Persze erre lehet azt mondani: „igen, ez a Robi fiú már megint a tanulásba-bulizásba és a mászásba menekül, ahelyett, hogy dolgozna, vagy valami más hasznos dolgot csinálna”. És ez talán egy kicsit jogos is :)

Tegnap elmentünk Brémába Katával, Felipével és egy svájci meg egy finn lánnyal. Kicsit csalódást keltő volt. A város szép, de az idő sajnos pocsék volt. Emellett minden évben ilyenkor kerül megrendezésre a brémai Freimarkt. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy egy nagyobb területen, iszonyatosan giccses bódékban lehet habos mézeskalácsszíveket vásárolni, emelett méregdrágán hullámvasutazni, körhintázni és még drágábban sört inni. A véleményem szerint felháborítóan primitív magyar vurstlik ehhez képest semmik, az igazi GAGYI a brémai Freimarkt. Meleg szívvel ajánlom minden ellenségemnek.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú szünet után se tudok annyi érdekességet írni, mint eddig. Kicsit megfeneklett a lelki hajóm az elmúlt napokban, és kicsit össze kell szednem magam. Azért pár képet most is küldök Nektek:)