Sziasztok!
Kilábalóban vagyok a hullámvölgyből. Ebben sokat segít a lakótársam, Eric, aki az egyik leglazább ember, akit ismerek. Annyira irigylem ezért, hogy lassan én is eltanulom tőle. Minden jelentéktelen, ámde nagyon idegesítő dolgot el tud intézni egy "Scheiss darauf"-fal (= "oda se neki!"). Sok boxot nézünk és beszélgetünk. Úgy beszél velem, mint egy némettel, így rengeteg új szót tanulok, amiket gyakran felírok. Ő meg van annyira jó fej, hogy már automatikusan felírja nekem, ha valamit nem értek. Sok orvosi témát érintünk, amik eszméletlen érdekesek, különösen, hogy Eric mindent el tud magyarázni számomra is érthetően.
Nem csak a németem fejlődik. Már három hete tanulok online spanyolul. Erre többek között az sarkallt, hogy rengeteg a spanyol ajkú az erasmusos társaságban, és nagyon értékelik, amikor valamit spanyolul mondok nekik. Nagyon tetszik a nyelv. Letisztult és szép.
Felipével rendszeresen mászunk. Egyre több az erőm és egyre jobb az állóképességem. Ez lehet, hogy összefügg azzal, hogy itt ritkán alszom kevesebbet 8 óránál. Ilyen szerintem 12 éves koromban volt utoljára, de ha valamikor, akkor most megtehetem, hogy egészségesen éljek.
Ehhez persze azzal kövezem ki az utat, hogy magamra főzök :) Múlt hét elején csirkefasírtot készítettem. Azt hittem, hogy van húsdarálóm, de csak egy botmixert találtam. Nagy nehezen lehántoltam a nyers csirkehúst a combcsontról (de miért nem mellet vettem??), utána ledaráltam a botmixerrel. Összekevertem a többi összetevővel, de nem nézett ki túl szépen. Eric ránézett, és majdnem elhányta magát. Azt mondta, hogy ebből pénzért sem fog enni, akárhogy fog kinézni, mikor elkészül. Legnagyobb meglepetésemre nagyon finom lett, tehát az eredmény: Robi nagyon finom fasírtot csinált!
Ezen a sikeren annyira fellelkesültem, hogy pénteken megpróbáltam palacsintát sütni. Nahát, az nem sikerült túl jól. Mindent a recept szerint csináltam, és a nyers massza nagyon finomra sikerült. De ahogy a serpenyőre öntöttem, egyből megszilárdult. Gondoltam, lehet, hogy túl nagy lángon próbálkozom, de ennek ellentmondott az, hogy a tészta maga nagyon lassan sült meg. Ezt az ellentmondást nem tudtam feloldani a sütögetés végéig sem. Az eredmény: a jó palacsinták nem úgy néznek ki, ahogy az enyéim. Az enyéim jobban hasonlítottak valami elfuserált pogácsához, de ki látott már édes pogácsát? Különben is annyira lassan készültek el, hogy általában megettem az előzőt, mire a következő megsült.
Nem véletlen próbáltam palacsintát sütni pénteken. Szombatra ugyanis palacsinta-partyt szerveztem a lakosztályomba. Körülbelül 15-en jöttek, és szerencsére jobban értettek a dologhoz, mint én. Többféle recept alapján készültek a remekművek, és kérésemre mindenki hozott egy tetszőleges tölteléket is. Felipe vitte a prímet, aki Kaiserchmarn-t készített. Eszméletlen jót ettünk (legalábbis nekem nagyon ízlett), de nem ittunk eleget. Ugyanis utána latino-partyra akartunk menni egy közeli lokálba, de palacsintás előbulim eredménye az lett, hogy néhányunkat kivéve mindenki jóllakottan hazament aludni, ahelyett, hogy velem jött volna táncolni. Na szép. Ez a Robi még egy rendes "bemelegítést" se tud megszervezni. Én azért megtáncoltattam pár leányzót abban a bizonyos latino-partyban, és rájöttem, hogy sürgősen meg kell tanulnom salsázni.
A többi érdekességet meghagynám a személyes beszélgetésekre. December 20-án megyek haza, és január 4-éig maradok. Ebből nagyjából egy hetet már végig tudnék beszélni a blogra nem megírt dolgokból. Már kíváncsiak vagytok, ugye :)?
addig is maradok öleléssel, puszival, baráti kézfogással,
Robi-Bobi-Rambi
u.i. néhány képet a napokban feltöltök, de most muszáj sietnem, mert megyek mászni!!
íme:)
Kilábalóban vagyok a hullámvölgyből. Ebben sokat segít a lakótársam, Eric, aki az egyik leglazább ember, akit ismerek. Annyira irigylem ezért, hogy lassan én is eltanulom tőle. Minden jelentéktelen, ámde nagyon idegesítő dolgot el tud intézni egy "Scheiss darauf"-fal (= "oda se neki!"). Sok boxot nézünk és beszélgetünk. Úgy beszél velem, mint egy némettel, így rengeteg új szót tanulok, amiket gyakran felírok. Ő meg van annyira jó fej, hogy már automatikusan felírja nekem, ha valamit nem értek. Sok orvosi témát érintünk, amik eszméletlen érdekesek, különösen, hogy Eric mindent el tud magyarázni számomra is érthetően.
Nem csak a németem fejlődik. Már három hete tanulok online spanyolul. Erre többek között az sarkallt, hogy rengeteg a spanyol ajkú az erasmusos társaságban, és nagyon értékelik, amikor valamit spanyolul mondok nekik. Nagyon tetszik a nyelv. Letisztult és szép.
Felipével rendszeresen mászunk. Egyre több az erőm és egyre jobb az állóképességem. Ez lehet, hogy összefügg azzal, hogy itt ritkán alszom kevesebbet 8 óránál. Ilyen szerintem 12 éves koromban volt utoljára, de ha valamikor, akkor most megtehetem, hogy egészségesen éljek.
Ehhez persze azzal kövezem ki az utat, hogy magamra főzök :) Múlt hét elején csirkefasírtot készítettem. Azt hittem, hogy van húsdarálóm, de csak egy botmixert találtam. Nagy nehezen lehántoltam a nyers csirkehúst a combcsontról (de miért nem mellet vettem??), utána ledaráltam a botmixerrel. Összekevertem a többi összetevővel, de nem nézett ki túl szépen. Eric ránézett, és majdnem elhányta magát. Azt mondta, hogy ebből pénzért sem fog enni, akárhogy fog kinézni, mikor elkészül. Legnagyobb meglepetésemre nagyon finom lett, tehát az eredmény: Robi nagyon finom fasírtot csinált!
Ezen a sikeren annyira fellelkesültem, hogy pénteken megpróbáltam palacsintát sütni. Nahát, az nem sikerült túl jól. Mindent a recept szerint csináltam, és a nyers massza nagyon finomra sikerült. De ahogy a serpenyőre öntöttem, egyből megszilárdult. Gondoltam, lehet, hogy túl nagy lángon próbálkozom, de ennek ellentmondott az, hogy a tészta maga nagyon lassan sült meg. Ezt az ellentmondást nem tudtam feloldani a sütögetés végéig sem. Az eredmény: a jó palacsinták nem úgy néznek ki, ahogy az enyéim. Az enyéim jobban hasonlítottak valami elfuserált pogácsához, de ki látott már édes pogácsát? Különben is annyira lassan készültek el, hogy általában megettem az előzőt, mire a következő megsült.
Nem véletlen próbáltam palacsintát sütni pénteken. Szombatra ugyanis palacsinta-partyt szerveztem a lakosztályomba. Körülbelül 15-en jöttek, és szerencsére jobban értettek a dologhoz, mint én. Többféle recept alapján készültek a remekművek, és kérésemre mindenki hozott egy tetszőleges tölteléket is. Felipe vitte a prímet, aki Kaiserchmarn-t készített. Eszméletlen jót ettünk (legalábbis nekem nagyon ízlett), de nem ittunk eleget. Ugyanis utána latino-partyra akartunk menni egy közeli lokálba, de palacsintás előbulim eredménye az lett, hogy néhányunkat kivéve mindenki jóllakottan hazament aludni, ahelyett, hogy velem jött volna táncolni. Na szép. Ez a Robi még egy rendes "bemelegítést" se tud megszervezni. Én azért megtáncoltattam pár leányzót abban a bizonyos latino-partyban, és rájöttem, hogy sürgősen meg kell tanulnom salsázni.
A többi érdekességet meghagynám a személyes beszélgetésekre. December 20-án megyek haza, és január 4-éig maradok. Ebből nagyjából egy hetet már végig tudnék beszélni a blogra nem megírt dolgokból. Már kíváncsiak vagytok, ugye :)?
addig is maradok öleléssel, puszival, baráti kézfogással,
Robi-Bobi-Rambi
u.i. néhány képet a napokban feltöltök, de most muszáj sietnem, mert megyek mászni!!
íme:)
Felipe és Elisa készítik a Kaiserschmarnt
én csináltam (ne féljetek, nem lesz gasztroblog a bob és boblacsek kavicsaiból)
új dekoráció
új dekoráció 2: Pesszimista, optimista, spiritualista, realista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése