még mindig szerencsés vagyok

Igen-igen, gyorsan végigpörgetve az elmúlt három hónap történéseit lelki szemeim előtt, csak ennyit mondhatok: szerencsés vagyok.

Nincsenek szürke hétköznapok. Pedig itt vagyok már három hónapja. Igaz a hétköznapokon általában 10-től 6-ig bent vagyok az egyetemen, de ez két dolog miatt is jó: 1) Minden nap tanulok valami érdekeset (blabla, a kis stréber) 2) pénzt keresek a munkámmal. A munkám nagyon poros és zajos, és persze kicsit néha unalmas is, de üsse kavics, megdolgozom a pénzemért

Múlt hét szerdán került megrendezésre a koleszban a "dinnerhopping". Ezen körülbelül 60-an vettünk részt, és a játék lényege a főzés mellett az ismerkedés volt, mégpedig oly módon, hogy véletlenszerűen össze lettek sorsolva fiú-lány párok, akik vagy elő- vagy főételt vagy desszertet kellett készítsenek. Én a párommal előételként töklevest készítettem (mondanom se kell, hogy nagyon finom lett), és 5 másik embert láttunk vendégül. Főételnek gulyást kaptunk borral, desszertnek pedig kandírozott gyümölccsel töltött sült almát forralt borral, és közben mindkét állomáson megismertünk 5 új embert. Remek móka, ilyet kéne otthon is csinálni!!

A múlt hétvégén tovább gyarapítottuk színházas élményeinket. Egy nagyon vicces premiert néztünk meg, utána pedig Jannal, a német cimborámmal ott maradtunk a színház kávézójában a "premier partyn", ahol megismerkedtünk a színészekkel. Soha nem beszélgettem még színészekkel, érdekes, hogy erre is Németországban nyílt lehetőségem...bár ennek lehet, hogy van köze ahhoz, hogy otthon nem járok színházba a barátaimmal. De miért is nem??

A végigrobotolt hétköznapok (tanulás, munka, mászás) után úgy éreztem, hogy itt az ideje mulatni egyet. Ezért tegnap a már megszokott erasmusos brigád egy részével elmentünk az egyik legnagyobb észak-németországi buliba, a Nikolaus-Partyba az egyetem főépületébe. Ez filmnézéssel kezdődött: a "Die Feuerzangenbowle" című német kultfilmet néztük meg egy nagy előadóban: a film fekete-fehér, a szöveg érthetetlen - leginkább a sok részeg és zajos német diák miatt. Ezen a kellemetlen helyzeten szerencsére gyorsan segítettünk: vettünk jó sok sört, és mi is zajosak... és zajosak lettünk a film végére. Ezután egy szimfonikus zenekar lépett fel, ami szerintem nem megszokott egy buliban, de mindegy is, sok minden van még, amit nem értek Németországban. Ez a kérdés szerencsére nem nyomasztott különösebben, így Ignacioval, a mexikói pajtásommal teljes lelki nyugalommal pusztítottuk el egymás után a cerveza-kat és remekül mulattunk a komoly, majd az időközben "komolytalanabbá" vált zenére is.

A tegnapi mulatság tompa emlékeivel indultunk ma útnak Hannoverbe, a Hannover-Bayer Leverkusen meccsre (hogy- hogy nem, egy nagyobb erasmusos csapattal). A Leverkusen 2., a Hannover 12. a tabellán. Huszti a remek szezonkezdés után már másfél hónapja formán kívül van, és csapat is ennek megfelelően nyűglődik az utóbbi időben. Nem túl jó előjelek, de azért bizakodó vagyok, hátha Szabi meghálálja, hogy kimentünk megnézni őt élőben. Nem csalódtunk. A stadionban majdnem telt ház, 45000 néző, a látvány elképesztő. Aztán elkezdődött a meccs. 2 perc se telt el, és már vezetett is a Leverkulsen...na szép mondtam, ezért fagyoskodunk itt ebben a csúnya Hannoverben. De szerencsére nem telt el sok idő, és egyszer csak a semmiből született egy Hannover-gól is: Huszti remek ütemben lopott labdát az ellenfél 16-osánál, ahol eztán remekül tolta meg, és felrúgták, 11-es. Huszti nem cicózott, bevágta, ahogy kell. Óriási öröm, hangom nem sok maradt az ordibálástól...szépen lassan csordogált a meccs, a második félidőben vezetést szerzett a Hannover, de a Leverkulsen szinte egyből kiegyenlített. Ekkor, a 60. perc környékén Huszti már láthatóan elkészült az erejével, én már cseréltem is volna le, ha én lettem volna az edző. De mennyire jó, hogy nem én voltam, mert Huszti ismét remekül lépett ki, és megint felrúgták a 16-oson belül, újabb 11-es...és a sértett ismét könyörtelenül bevágta. 3-2 a Hannovernek és ez már így is maradt a végéig. Legszívesebben berohantam volna a pályára örömömben, tényleg.
Katával persze dagadt a keblünk a büszkeségtől, ami a dermesztő hideget is feledtette velünk, így boldogan tértünk vissza a havas Göttingenbe.

Már csak másfél hét és megyek haza. Ennek nagyon örülök, és remélem nem én vagyok az egyetlen.

most végre jön pár kép is:)

 német vasútállomás

 high-tech

 mikroszkópos szoba a tanszéken (ki találja meg az oda nem illő dolgokat :D?)

 Dinnerhopping

 Dinnerhopping-desszert

 megy a mérés- Kata és a mester

 Behavazott bringaparkoló a pályaudvarnál

 a kis szomjas...

meccs előtt

maradok szeretettel, sok-sok puszival és öleléssel,

Robi-Bobi-Rambi

u.i.: Szandrának nagyon megkésve, Krisztinek pedig pont időben kívánok nagyon boldog szülinapot!!!

u.i.2: a mai nap gondolata: "sokkal egyszerűbb valakit szeretni, mint nem szeretni - válasszátok az egyszerűbb utat :) "

un poco loco

Sziasztok!

Régen nem írtam, ne haragudjatok. Nem, nem vagyok beteg, csak szimplán besűrűsödtek az egyetemi teendőim, úgyhogy az elmúlt héten nem volt időm semmire, az egyetemen és a mászáson kívül.

Az egyetemen elkezdtem a munkát. Egy postdoc kőzetmintáit kell előkészítenem mindenféle méréshez, több lépésben. Ezt viszonylag sokat csináltam az elmúlt két hónapban, és jelenleg is csinálom a saját mintáimmal, úgyhogy én tanítom be nagyrészt a B.Sc.-s lányt is, akivel együtt dolgozom. A munka néha kicsit monoton, de az eredmény, amit utána a szakdolgozatomban/ a postdoc munkájában kapni fogunk, annál izgalmasabb. A fizetés pedig, amit kapni fogok érte olyan, hogy le sem merem írni ide a blogba.

Hétfőn remek dolog történt. Felfedeztem Göttingen excelsiorját (egy mászóterem Budapesten), egy elrejtett mászótermet egy lakóház pincéjében. Ehhez csak néhány embernek van kulcsa, és eszméletlen hangulatos. Becsületkasszával működik, és remekül van megépítve. Ez az egyik kedvenc helyem Göttingenben.

A hétvégéken szerencsére sok szabadidőm van. Múlt hét szombaton például, elmentünk többen színházba, ami diákoknak ingyen (!!!) van. Egy vígjátékot néztünk meg, amit meglepő módon nagyrészt értettem is, és nagyon sokat nevettem rajta. Tehát ez a darab jobban tetszett annál, amiről majdnem sírva mentem haza a szünetben.

Tegnap elmentünk 6-an (Kata, Michaela a cseh lány, Johanna a finn lány,Dillon a kaliforniai, és Julian a német srác) megnézni a közelben lévő Marienburg Kastélyt ( http://www.schloss-marienburg.com/). Ez egy remek félnapos programnak bizonyult. Amin meglepődtem, hogy a városkában a váron kívül semmi látnivaló sincs, sőt egy bolt vagy egy étterem sem. A vasútállomás épületének be vannak deszkázva az ablakai, az utcákon senki nincs. Tiszta kísértetváros, és mindez Németországban, az Európai Unió zászlóshajójában! Na szép.

Tegnap került első ízben megrendezésre a göttingeni kutatók éjszakája, úgyhogy a kirándulás után többen ide is ellátogattunk. Én személy szerint először egy előadásra akartam beülni, ami a higgs bozonról szólt. Még a hülye is tudja, mi az a higgs bozon, úgyhogy gondoltam nem lesznek sokan az előadáson. Erre annyian voltak, hogy nem fértem be az óriási előadóba. Kicsit szürreális volt az egész, de gondoltam üsse kavics, ha a németek ilyen tudományosak, akkor én inkább elmegyek a klinikára és részt veszek az interaktív orvostudományi matinén (kutatók éjszakája szintén). Ahogy észrevettem, nem az én korosztályom volt a célközönség, de hamar feltaláltam magam, úgyhogy gyorsan ki is színeztem magamnak zsírkrétával egy papírból kivágható agyat, amit utána összeragasztottam, és egész szép kis sapka lett belőle. Sajnos mivel hatalmas a fejem, inkább egy sábez deklire hasonlított, de sebaj.

A kutatók éjszakája után latino partyba mentünk egy mexikói bárba, egy nagyon színes erasmusos társasággal. Teljesen beleszerettem az emberekbe, a zenébe, a táncba, a nyelvbe, és minden, ami közép-/ dél-amerikai, vagy spanyol. Sajnos salsázni még mindig nem tudok, de tegnap már eltanultam pár elég jó mozdulatot a profiktól, úgyhogy ne féltsetek.

Közben nem hagytam fel a munkahelykereséssel sem. Ugyan most az egyetemen tudok dolgozni egy ideig (még szerencse, hogy a postdoc lány a fél Himaláját idehozta, hogy én azt utána ledarálhassam), de csak azért is szeretném kipróbálni magamat a vendéglátásban. Sajnos eddig mindenhonnan elhajtottak, mivel nincs tapasztalatom. Na igen, én sajnos nem vendéglátós tapasztalattal születtem, mint ezek szerint mindenki más rajtam kívül. A másik az, hogy itt nem nagyon érdekli a munkaadókat, hogy milyen volt a bizonyítványom a gimnáziumban és hogy hányas voltam geokémiából harmadéven. Na jó, ezt talán még meg is értem :) De csak pozitívan!


puszival, öleléssel, baráti kézfogással és szeretettel maradok továbbra is,

Robi-Bobi-Rambi


u.i.: Andristól ezer bocsánatot kérve kívánok neki megkésve sok boldog születésnapot és diverz foraminiferafaunát! Ölelés!

Ádámot is Isten éltesse ezúton is:)!

Vamos Roberto!

Sziasztok!

Kilábalóban vagyok a hullámvölgyből. Ebben sokat segít a lakótársam, Eric, aki az egyik leglazább ember, akit ismerek. Annyira irigylem ezért, hogy lassan én is eltanulom tőle. Minden jelentéktelen, ámde nagyon idegesítő dolgot el tud intézni egy "Scheiss darauf"-fal (= "oda se neki!"). Sok boxot nézünk és beszélgetünk. Úgy beszél velem, mint egy némettel, így rengeteg új szót tanulok, amiket gyakran felírok. Ő meg van annyira jó fej, hogy már automatikusan felírja nekem, ha valamit nem értek. Sok orvosi témát érintünk, amik eszméletlen érdekesek, különösen, hogy Eric mindent el tud magyarázni számomra is érthetően.

Nem csak a németem fejlődik. Már három hete tanulok online spanyolul. Erre többek között az sarkallt, hogy rengeteg a spanyol ajkú az erasmusos társaságban, és nagyon értékelik, amikor valamit spanyolul mondok nekik. Nagyon tetszik a nyelv. Letisztult és szép.

Felipével rendszeresen mászunk. Egyre több az erőm és egyre jobb az állóképességem. Ez lehet, hogy összefügg azzal, hogy itt ritkán alszom kevesebbet 8 óránál. Ilyen szerintem 12 éves koromban volt utoljára, de ha valamikor, akkor most megtehetem, hogy egészségesen éljek.
Ehhez persze azzal kövezem ki az utat, hogy magamra főzök :) Múlt hét elején csirkefasírtot készítettem. Azt hittem, hogy van húsdarálóm, de csak egy botmixert találtam. Nagy nehezen lehántoltam a nyers csirkehúst a combcsontról (de miért nem mellet vettem??), utána ledaráltam a botmixerrel. Összekevertem a többi összetevővel, de nem nézett ki túl szépen. Eric ránézett, és majdnem elhányta magát. Azt mondta, hogy ebből pénzért sem fog enni, akárhogy fog kinézni, mikor elkészül. Legnagyobb meglepetésemre nagyon finom lett, tehát az eredmény: Robi nagyon finom fasírtot csinált!
Ezen a sikeren annyira fellelkesültem, hogy pénteken megpróbáltam palacsintát sütni. Nahát, az nem sikerült túl jól. Mindent a recept szerint csináltam, és a nyers massza nagyon finomra sikerült. De ahogy a serpenyőre öntöttem, egyből megszilárdult. Gondoltam, lehet, hogy túl nagy lángon próbálkozom, de ennek ellentmondott az, hogy a tészta maga nagyon lassan sült meg. Ezt az ellentmondást nem tudtam feloldani a sütögetés végéig sem. Az eredmény: a jó palacsinták nem úgy néznek ki, ahogy az enyéim. Az enyéim jobban hasonlítottak valami elfuserált pogácsához, de ki látott már édes pogácsát? Különben is annyira lassan készültek el, hogy általában megettem az előzőt, mire a következő megsült.

Nem véletlen próbáltam palacsintát sütni pénteken. Szombatra ugyanis palacsinta-partyt szerveztem a lakosztályomba. Körülbelül 15-en jöttek, és szerencsére jobban értettek a dologhoz, mint én. Többféle recept alapján készültek a remekművek, és kérésemre mindenki hozott egy tetszőleges tölteléket is. Felipe vitte a prímet, aki Kaiserchmarn-t készített. Eszméletlen jót ettünk (legalábbis nekem nagyon ízlett), de nem ittunk eleget. Ugyanis utána latino-partyra akartunk menni egy közeli lokálba, de palacsintás előbulim eredménye az lett, hogy néhányunkat kivéve mindenki jóllakottan hazament aludni, ahelyett, hogy velem jött volna táncolni. Na szép. Ez a Robi még egy rendes "bemelegítést" se tud megszervezni. Én azért megtáncoltattam pár leányzót abban a bizonyos latino-partyban, és rájöttem, hogy sürgősen meg kell tanulnom salsázni.

A többi érdekességet meghagynám a személyes beszélgetésekre. December 20-án megyek haza, és január 4-éig maradok. Ebből nagyjából egy hetet már végig tudnék beszélni a blogra nem megírt dolgokból. Már kíváncsiak vagytok, ugye :)?

addig is maradok öleléssel, puszival, baráti kézfogással,

Robi-Bobi-Rambi

u.i. néhány képet a napokban feltöltök, de most muszáj sietnem, mert megyek mászni!!

íme:)

 Felipe és Elisa készítik a Kaiserschmarnt

 én csináltam (ne féljetek, nem lesz gasztroblog a bob és boblacsek kavicsaiból)

 új dekoráció

új dekoráció 2: Pesszimista, optimista, spiritualista, realista

hullámvölgy

Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim, magányosnak érzem magam, de szerencsére azért nem vagyok egyedül. Tervekkel azért továbbra is tele vagyok, és jókedvem is maradt még, csak talán most egy kicsit háttérbe szorult.

Na de csak az elmúlt pár nap volt ilyen. Múlt hét vasárnap elmentünk mászni a kaliforniai a chilei és a svájci mászócimboráimmal. Éjszaka fagyott, napközben 5 fok volt, de gyönyörű napsütés, déltől 4-ig. Homokkövön másztunk teljesen ismeretlen, de nagyon szórakoztató utakat. Sokat estünk, de a jól kiépített utaknak köszönhetően a hajunk szála se görbült és az eddigi legjobb napot töltöttük el együtt itt Németországban.

Hétköznap minden nap óráim voltak. Szerencsére mindegyik érdekes volt, és sok újat tanultam rajtuk. Elképesztően motivál, amikor egy számomra ismeretlen szakszavakból álló német szöveget megértek és le tudok jegyzetelni, még akkor is, ha a tanár éppen minden szónak a végét elharapja. Remek érzés! Közben érzem, hogy egyre többet tudok és így kezdem visszanyerni az időközben elvesztett önbizalmamat.

Ezt érzem mászáskor is. Elmegyek mászni és úgy érzem, hogy most magamra döntöm a falat. Van erőm, van kitartásom és talán most először bátorságom is a magasban. Úgy érzem, hogy erősebb vagyok, mint életemben eddig bármikor.

Szociális életet is élek, bár gondolom ezzel mindenkit megleptem. Nagyon jóba lettem Felipével, akivel sokat mászunk és beszélgetünk. Ekkor érzem azt, hogy milyen csodálatos, hogy itt egy nyelv, amit mindketten beszélünk, és igazából teljesen mindegy, hogy ő chilei én pedig magyar vagyok. Rokon lelkek vagyunk és megértjük egymást, csak azért, mert beszélünk németül.

 Felipével és még több nyelviskolás ismerőssel csütörtökön egy nagyobbacska mulatság keretében megünnepeltük Michaela, egy nagyon aranyos cseh lány szülinapját. Mivel szereti a gombalevest, főztem neki egy adaggal, és ezúttal nem felejtettem ki belőle a gombát sem. Nagyon örült neki, és azt mondta jó szakács vagyok. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Mindenesetre jövő héten elkezdek sütni. Ha nem is élőben, de be fogok számolni az eredményről.

Persze erre lehet azt mondani: „igen, ez a Robi fiú már megint a tanulásba-bulizásba és a mászásba menekül, ahelyett, hogy dolgozna, vagy valami más hasznos dolgot csinálna”. És ez talán egy kicsit jogos is :)

Tegnap elmentünk Brémába Katával, Felipével és egy svájci meg egy finn lánnyal. Kicsit csalódást keltő volt. A város szép, de az idő sajnos pocsék volt. Emellett minden évben  ilyenkor kerül megrendezésre a brémai Freimarkt. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy egy nagyobb területen, iszonyatosan giccses bódékban lehet habos mézeskalácsszíveket vásárolni, emelett méregdrágán hullámvasutazni, körhintázni és még drágábban sört inni. A véleményem szerint felháborítóan primitív magyar vurstlik ehhez képest semmik, az igazi GAGYI a brémai Freimarkt. Meleg szívvel ajánlom minden ellenségemnek.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú szünet után se tudok annyi érdekességet írni, mint eddig. Kicsit megfeneklett a lelki hajóm az elmúlt napokban, és kicsit össze kell szednem magam. Azért pár képet most is küldök Nektek:)

 Mászós idő

 Felipe mászik, hát persze, hisz chilei

Arianne mászik, hát persze, hisz svájci

 Don mászik, hát persze, hisz kaliforniai

 A boldogság pillanatai: Robi megissza Felipe matéját és Haribo-t eszik

 Felipe szerint így kell fejni a disznót

 A brémai muzsikusok

 A brémai muzsikus (ok)

 A brémai muzsikusok

                                                   Böttcherstrasse Brémában

Remélem jól vagytok otthon, a szép Magyarországon és nem felejtetek el.

Én maradok továbbra is,

Robi-Bobi-Rambi

u.i.: Most külön üdvözlet Csabinak, akivel sajnos a múltkor nem tudtunk skypeolni, de remélem azért még barátok maradunk.

becsöngettek

Sziasztok!

Nagyon mozgalmasan telt az elmúlt hét. A terveim sajnos nem igazán valósultak meg. A munkahelyről, ahova jelentkeztem, nem jeleztek vissza, a spanyol órákról pedig lemaradtam (tehát nyelvóra keretein belül(!) nem fogok spanyolul tanulni). De nem csüggedek, tele vagyok energiával és további tervekkel.

De ne szaladjunk ennyire előre. Múlt csütörtökön elmentünk egy napra Hamburgba Katával, illetve egy cseh, egy dán és egy belga lánnyal, meg egy kaliforniai sráccal. Hamburgig ingyen utazunk, de sajnos csak a nagyon lassú vonatokat használhatjuk. Ezek 2 emeletesek, nagyon szépek és kényelmesek, és persze csak a TGV-hez képest lassúak. A négy órás utat, jó szokásomhoz híven mindkét irányba végigaludtam, és meg kellett állapítsam, hogy kényelmesebb, mint otthon a metrón aludni (azért az sem rossz!!)

Hamburgot csodálatosnak találtuk mindannyian. Amellett, hogy csütörtöktől vasárnapig 20-25 fok és napsütés örvendeztetett meg minket, a város önmagában is eszméletlen. Az épületek nagy része új építésű, de nagy részük nagyon ízléses, színes és változatos. És ez jellemző az egész városra. Hamburgban 2500 híd található, több, mint Velencében és Amszterdamban együttvéve. Emellett pezsgő kulturális élet jellemzi: 60 színház és számos operett és komolyzenei előadás teszi még gazdagabbá a kínálatot. Mindenképpen megér tehát még egy, akár többnapos látogatást is.

Péntek este az itteni cimboráim nem akartak velem tartani az éjszakába, így hozzácsapódtam egy másik társasághoz. Innen csak egy embert ismertem, még a mászóteremből, de rövidesen megismertem az összes többit is (két brazil, egy szlovák és egy lengyel). Érdekesség, hogy a szlovák srác mesélt nekünk az általa legfinomabbnak tartott szlovák borról, a Tokajiról.

Szombattól hétfőig itt volt nálam nagynénim és nagymamám. Annyi dolgot hoztak és vettek nekem, hogy alig fér el a lakásban, és kétszer ilyen hosszú lenne a bejegyzés, ha mindet felsorolnám. Emellett étellel is nagyon jól el lettem látva, úgyhogy most végre húst ehetek hússal és nem kell éheznem többé, ha hétvégén meg akarok inni egy, kötőjel kettő sört.
Szerencsénkre nagyon jó időnk volt, így együtt meg tudtuk nézni Göttingen belvárosát, illetve Verával elmentünk egy Göttingentől északra található várhoz. Emellett nagyon jókat ettünk, úgyhogy elkezdtem visszaszedni az utóbbi hónapban leadott kilókat.

A héten elkezdődött a tanítás. A németekre nem jellemző módon eléggé kényelmesen vették a kezdést, így nagyrészt csak bevezető óráink voltak. Nagyon érdekes lesz ez a félév. Egy üledékes petrográfia, egy magmás petrográfia, egy teleptan, egy mikroszonda, egy ICP-MS, egy LA-ICP-MS és egy elektronmikroszkópia témájú órát vettem fel. Az órák nagy részén 5-10 ember van. A szakszavakat németül még nem nagyon tudom, de a kontextusból általában elég jól ki tudom találgatni őket, úgyhogy remélem nem lesz gond.

Közben megjött az új lakótársam, Eric. Német, orvostanhallgató, és meglepő módon ő is nagyon jófej. Emellett fanatikus módon szereti a profi boxot, és lévén hogy én majdnem minden sportot szeretek, már meg is néztünk pár boxmeccset vacsora közben.

Tegnap volt a kolesz kocsmájának megnyitója, ingyen csapolt sörrel (a kocsma kéthetente egy napot van nyitva). Nagyon sokakkal megismerkedtem, de szinte senkinek nem emlékszem a nevére, mert mindig arra figyeltem, hogy nagyon szépen mondjam a sajátomat, amikor bemutatkoztam. Jelentkeztem az ún. "Dinnerhopping" rendezvényre. Ez november végén kerül megrendezésre, a résztvevők véletlenszerűen párokba lesznek osztva, és a pároknak főzni kell egy elő- vagy főételt, vagy desszertet. Ezután mindenki megy állomásról állomásra és a finom kaják mellett rengeteg új embert ismer meg. Szerintem nagyon jó ötlet:)!

és a sok beszédnek az aljára sok kép:

A városháza Hamburgban

 lúd úr

 hangulatos korcsma egy csatorna mellett

 Robi bácsi

 Hafen city

 a csipet-csapat

 Hafen city-sokszínű kortárs építészet

 mindegyikből más zene szólt...

 kávézó Hamburgban

 csónak

 látogatóim

 Verával, Burg Plesse-n

Várcafé-napsütés

hamburgi utcazene- a kamerakezelés az én kezem munkáját dícséri

puszi-ölelés,

Robi

u.i. Petrának megkésve nagyon-nagyon boldogat:)

ilyen az élet...itt Göttingenben

Még mindig nagyon jó.


Tegnap végignéztem, ahogy a svédek fél óra alatt kiegyenlítenek 4 gólos hátrányból a Nationalelf ellen. A rémálmot Elm hozta el a német utcákra az utolsó percekben, a kommentátor elnémult, és én se tudtam felfogni a dolgot egy ideig.
Apropó foci. Nem tudom, otthon mennyire hangos tőle a sportsajtó, de Huszti valami elképesztő formában játszik a Hannover 96 csapatában. Több se kellett nekünk, úgyhogy egy nagyobb Erasmusos társasággal megyünk Hannover-Leverkusen meccsre december elején. Addig készítek Szabikának egy szép kis transzparenst:).


Közben vége lett a nyelviskolának, de szerencsére nem széledtünk szét. Egy kisebb csoporttal megyünk holnap egy napra Hamburgba. A város állítólag nagyon érdekes, nem beszélve az éjszakai életéről, úgyhogy valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy oda megyünk:)

Egész héten gólyaavató bulik vannak a városban. Röpködnek az üvegek és folyik az alkohol mindenütt. És én mit csinálok? Egyetemre megyek minden nap, mert mintákat kell előkészítenünk méréshez Katával. Na jó, azért ne féltsetek minket, jó dolgunk van:)

Múlt pénteken Latino partyban voltunk a társaságunk itt lévő részével (ugyanis most rengetegen hazautaztak), ami azt kell mondjam, hogy remek volt. Azt hittem, nem tudok ilyesmi zenére táncolni, de meglepetésemre egész jól ment, úgyhogy életemben sokadszor csalódtam/ csalódtak bennem kellemesen a táncparketten;)...folytatás...ja igen, pénteken;)

Ma történt meg először, hogy kizártam magam a lakásból. Meg is lepődtem, hogy ehhez el kellett telnie egy hónapnak. Szerencsére a koleszban (is) remek a szervezés, úgyhogy van 2 ember, aki be tud engedni ilyen esetekben a lakásba. Éltem is ezzel a lehetőséggel, és egyúttal megtudtam, hogy jövő szerdán lesz a kolesz kocsmájának nyitóbulija és egyben ismerkedős este. És amit még most is nehezen tudok felfogni: INGYEN SÖRrel!!!

Jaj, de hát mi lett ezzel a Robi fiúval, eddig olyan jókat írt, most meg sorolja a buta bulizós-alkoholos történeteit. Kérem szépen, voltam színházban is. Értettem a szöveget, ez jó. De a darab annyira borzalmas volt, hogy az első felvonás után (majdnem sírva) hazamentem. Azért még adok esélyt a dolognak, lévén hogy 3 színház is van a városban, de hadd heverjem ki először ezt a borzalmat.

Egyre unalmasabb vagyok. Kétszer is főztem az elmúlt héten. Egyszer gombalevest, gombával. Másik alkalommal pedig borsólevest, borsóval. Ez utóbbinál kerestem valami fűszernövényt a tűzhely feletti polcon, de a babérlevél tasakjából kiesett egy rakás babérlevél, bele a levesbe. Sebaj, gondoltam. Mostanáig agyaltam azon, hogy mire hasonlított a leves íze a fél kiló babérlevél miatt, és rájöttem. Pontosan olyan íze volt, mint egy krumplifőzeléknek, amiben van egy csomó babérlevél. De hiszen én nagyon szeretem a krumplifőzeléket, úgyhogy nincs is ezzel semmi gond:)

későre jár, reggel pedig korán indulunk Hamburgba, ahol majd csinálok képeket is!

szeretettel, puszival és öleléssel,

Robi-Bobi-Rambi

u.i. talán még megbocsátható késéssel: Isten éltessen, Szilvi:)!

tervek-ötletek

folytatandó az előző bejegyzést:

Jelentkeztem pincérnek/pultosnak az egyik étterembe/kávézóba/kocsmába. Remélhetőleg visszaszólnak egy pár napon belül, és ha minden jól alakul, heti két napot tudok majd dolgozni, kb 6-7 órában. Régóta álmodom egy ilyen munkáról, ami lehet, hogy perverzió, de ha már itt vagyok, miért ne próbáljam ki!!

Jövő héten regisztrációs hét lesz itt az egyetemen, úgyhogy se nyelviskola, se egyetemi oktatás nem lesz. Nincs is jobb alkalom arra tehát, hogy ingyen elutazzunk a tartomány különböző városaiba, akár a tengerig is, ingyen (=a diákigazolványunkkal). Már össze is álltunk néhányan a nyelviskolásokkal, de jó lesz!

Elgondolkodtam a nyelviskolai tapasztalatok alapján, hogy mennyire érdemes a félév során német nyelvórákra járni. Mivel a nyelvoktatás ingyenes az egyetemen (ez igen!!!), ez megfontolandó lenne ugyan, de nekem másik ötletem támadt: elkezdek spanyolt tanulni, hátha egyszer Dél-Amerikában fogok dolgozni:).

A terveknek-ötleteknek ezzel nincs vége, de hagyok még pár meglepetést is a későbbiekre:)

Közben örömmel hallottam, hogy többek is tudomást szereztek a blogomról és elkezdték olvasni. Remélem Nekik és a kedves többi, hozzám közel álló embernek sem ment el a kedve az olvasgatástól az előző, részemről igencsak passzív hét miatt. Remélem mindenki megértéssel kezeli azt a tényt is, hogy nem tudok rendesen vesszőket rakni, de az vesse rám az első követ...:)

Akik írtatok nekem kedves, személyes üzenetet, és még nem válaszoltam rá, kérlek ne haragudjatok, ezt rövidesen pótlom.

képek Goslarról:):

 goslari utcácska

 virág-patak

 patak-virág (nagyon szeretem a virágokat)

 Elegem volt az idegenvezetésből-de a német szótáramat azért nem dobtam ki:)

 goslari barokk

 goslari barátunk

 bányaöltöző (a ruhákat egy lánc kiakasztásával lehetett leengedni)

 tanulunk

nem "életem bányája"

de azért fúrtam egyet (rossz az,...:))

Továbbra is szeretettel,

Robi-Bobi-Rambi

u.i.: Sok puszit küldök továbbá a makói és szegedi "olvasóimnak", Raminak pedig gratulálok az új munkához! 

fönt is, de inkább lent

Sziasztok!

Hol is kezdjem... Múlt pénteken végre bemutattuk szeretett országunkat az országbemutatós estén. Kata remek kezdeményezése jóvoltából, előadásunkat kiegészítettük egy kis tánccal, így esett, hogy Göttingenben egy napon 40 ember ropta egyszerre a csárdást. Én se tétlenkedtem, vittem egy kis pálinkát, hogy mindenki mosolyogjon. Egyébként nagyon vidám este volt. A japánok mindenkinek készítettek sushit, az izlandi lány hozott hal-snacket (alig bírtam lenyelni, de állítólag drága, úgyhogy erőt vettem magamon), a taiwani lány pedig elénekelt egy dalt, ami azt hiszem a himnuszuk volt és eljátszott két dalt egy nagyon vékony hangú furulyán, ami jól, de leginkább nagyon viccesen hangzott.

Odaúton eláztam a szakadó esőben, úgyhogy a csuromvizes nadrágom valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező napjaimat igencsak megromlott egészségi állapotban töltsem.

Szombaton Goslarba utaztunk a nyelviskolásokkal. Ez a kisváros Göttingentől északkeletre található. Gyönyörű házai és valamelyik Frigyes urnában őrzött szívszövetei mellett arról nevezetes, hogy közel 1000 évig bányásztak itt réz-ólom és cinkércet. Az érckinyerési technológia már a 18. században is érdeklődők százait vonzotta a városba, és többek között Goethét is megihlette, aki (ha jól értettem) a Faustban is megemlékezett valamilyen formában az itt gyűjtött tapasztalatairól. A városnézés után elmentünk a bányamúzeumba. Ez kicsit csalódást keltő volt, mert az egykori bányajáratok steril-kibetonozott- csaknem száraz volta mindenre emlékeztetett, csak egy bányára nem. Még egy jófajta kődarabot se tudtam magamnak kalapálni (sebaj...).

A következő napokat nyelviskolába járással, házidolgozat-írással és regenerálódással töltöttem. Ez utóbbinak köszönhetően, egy hónap után lassan újra egészséges leszek, ami ebben a cudar északnémet hidegben fegyvertény. Sajnos a társasági életet és a mászást fel kellett áldoznom gyógyulásom oltárán, még ha ez nagyon fájó is volt.

Niklas, a lakótársam, már nem a lakótársam. Ugyanis ő orvostanhallgató, és Németországban annyi orvostanhallgató van, hogy az sem folytathatja sok esetben az adott egyetemen a tanulmányait, akinek minden vizsgája megvan (pl. Niklas), és összeteheti a két kezét, ha valahol máshol lehetőséget kap (ELKÉPESZTŐ!!). Niklast felhívták hétfő reggel, hogy amennyiben kedd reggelre odaér Drezdába, tanulhat ott tovább. Hétfőn összepakolt, és kedden elment. Szomorú történet.

...folyt. köv. képekkel, valószínűleg még ma...

elnézés

Ne haragudjatok, de néhány napja már igen cudarul érzem magam. Már gyógyulgatok, de közben szorítanak a határidők. Rövidesen jön az új bejegyzés, képekkel, úgyhogy kérlek Benneteket, ne hagyjatok fel a lelkes olvasással.

megértéseteket köszönve maradok szeretettel,

Robi-Bobi-Rambi

lefőzhetetlen vagyok

Kicsit elhavazott a nyelviskola most. 6 oldalas házidolgozatot kell írnom tetszőleges témából. Nekem másfél oldalt is nehezemre esik írni bármyilen témából, magyarul is... Témának a lemeztektonikát választottam, gondoltam erről már úgyis írtak előttem 6000 oldalt, talán ebből csak összehozok 6-ot.

Kedden kosaraztunk a nyelviskolásokkal. Itt sikerült magamnak egy kis respektet szereznem. Mivel ismertek, tudjátok, hogy ezt én mindig fontosnak tartom. Lehet velem vitatkozni, de mindenki előítéletes, és egy hozzám hasonló "kis szemüveges" gyerek véleményem szerint mindig -1-ről indul mások szemében, viszont ha ő bedobja 8 méterről, mindenki másképp néz rá és a szemüveget meg a kis magasságot senki sem tartja fontosnak többé. Jó volt a kosár, élveztem.

A koleszos kocsmák általában hetente vagy kéthetente csak egy napot vannak nyitva, de az itteni helyekhez képest nagyon kedvező áron mérik az ivólevet. Kedden egy ilyen helyre mentünk el a nyelviskolásokkal. Még mindig nem tudom, hány 0,33-as sör kell ahhoz, hogy valaki lerészegedjen, de sokaknak ez sikerült és így a legtöbb ember nagyon közlékeny és kedves volt. Hamar körvonalazódott a kép, a nyelviskolások közül 4-en mászunk: Felipe a chilei, Dan a kaliforniai, Ariane a svájci, és jómagam. Ma Felipével meg is ejtettünk egy mászást, ami nem hiszitek el, de szuper volt.

Közben a főzés terén is gyűjtöm a tapasztalatokat. Múltkor bablevest készültem főzni, a következő 3-4 napra. Mindent remekül előkészítettem, már fortyogott a lé, krumplival, hagymával, répával, sóval, vízzel, de egyvalami kimaradt: a bab. Egyszerűen nem tudom hova raktam a babkonzervet, amit pár napja tutira megvettem. Vagyis valószínűleg megvettem. Szóval mintha megvettem volna. Mondtam is hangosan: "EZT NEM HISZEM EEL". Végül beleküldtem a levesbe néhány knédligombócot. Nem mondom, hogy nem ettem még finomabbat, de működött:)
Tegnap rántottát készültem csinálni. Mindenféle turbót (hagyma, sonka, sajt) megsütöttem már, mikor feltörtem a tojást. Ezt viszont valaki már megfőzte előttem. Szóval a tanulság, hogy főtt tojásból nehéz rántottát csinálni.

Most végre megjött a lakótársam, Niklas. Igazi laza arc, nagyon jó benyomást tett rám elsőre. Egy dolgot nem értett csak, hogy miért ittam ilyen keveset az itthagyott sörökből:)

Gondolkozom, hogy jelentekezzek-e pincérnek az egyik étterembe. Kb. 7-8 E/ óra lenne a bér, és kb heti 12-13 órát kellene dolgoznom. Szerintetek???

Most nem mutatok képet, ne haragudjatok. Elégedjetek meg a száraz sorokkal és a sok szeretettel, amit velük küldök Nektek.

Maradok továbbra is ugyanaz a Bobi-Robi-Rambi, aki elment a csodálatos Budapestről majd egy hónapja.

u.i.: Zsuzsinak megkésve, Dorcsinak pedig időben kívánok boldog szülinapot és a Petráknak nagyon megkésve boldog névnapot :). Nagy pacsi még Balinak Szegedre és Anibalnak Birminghambe!!!

A kaland folytatódik

Vétel!

Újra jelentkezem Göttingából.
A nyelviskola a szabadidőm nagy részét betáblázza, de ezt nem bánom, mivel szuper programok vannak. Csütörtökön főzős este volt a nyelvtanfolyamosokkal, ahol én készítettem elő a kolbászokat a bevetésre, noha több lány is  állította, hogy ők különösen gyakorlottak az ilyesmiben. A kolbászt és a perecet legurítottuk sörrel, úgyhogy elégedetten hajthattam aznap este álomra a fejemet.
Péntek reggel a németórán az volt a feladatunk, hogy hármas csoportokra osztva interjút csináljunk helyi járókelőkkel. A két csapattársam Su Ya és SangSjing vagy SangCsing vagy SengCsing voltak. Több kedves embert is mikrofonvégre kaptunk, akiket a Göttingenről alkotott véleményükről faggattunk. A munkalehetőségekről nagyon rossz véleménnyel voltak, szerintük kevés munka van, amiért általában rosszul fizetnek (összehasonlításképp: itt nem nagyon van munka /szinte akármilyen/ 7 euro alatti órabérrel).
Utána elmentem a szabóhoz megjavíttatni a cipzáromat a kabátomon. Itt véletlen összehaverkodtam egy orvossal, ami soha sem haszontalan dolog.


Este országbemutatós este volt. Erre beneveztem a csapatunkat, igaz Katát nem kérdeztem meg erről, de nem haragudott/nagyon/, viszont sajnos a kínai versenyzők egy 200 oldalas powerpointtal készültek, amit még kiegészítettek egy játékkal, és 3 videóval. 2 óra se telt belé, és végül erőszakkal (,najó nem) le lett fújva az akciójuk, de az este közben véget ért, úgyhogy mi jövő héten lépünk fel. Elhangzott pár érdekesség, például az, hogy az egyik srác egy olyan kínai városból jött, ahol 11 millió diák van.

Szombaton Eisenachba utaztunk. Itt járt iskolába Luther, illetve az itt található Wartburgban (vár) fordította le az Újszövetséget, mindössze 10 hét (!) alatt. Érdekesség, hogy Luther szinte az összes akkor ismert dialektust felhasználva, ezek köznyelvi keverékére fordította a görög szöveget, megalkotva ezzel az egységes német nyelv elődjét.

Eisenachban született és járt iskolába Johan Sebastian Bach. Bach zseni volt. Az összes akkor ismert billentyűs és több vonós hangszeren is remekül tudott játszani. Az ő házában megnéztük a kiállítást, ami eszméletlen színvonalasnak bizonyult. Megtudtam többek között azt is, hogy Bachnak első feleségétől 7, a másodiktól 13 gyereke született, igaz őközülük összesen csak 10-en élték meg az 5 éves kort.

Este elmentünk Wouterrel (akinek még mindig nem tudom kimondani a nevét) egy erasmus kocsmabuliba. Sajnos rájöttem, hogy Göttingenben soha nem fogom jókedvűre inni magam kocsmában, mert egy 0,33-as sör is 2,70 euro, 0,33-as sört pedig csak a melegek isznak.

Holnaptól szinte az egész tartományban ingyen vonatozhatok, úgyhogy továbbra sem fogok unatkozni. Ha éppen ettől féltetek volna:)

Közben megváltozott az életcélom: Vándorcigány leszek Németországban. Ugyanis most van itt lomtalanítás, és gyakorlatilag jobb bútorok vannak az utcasarokra kidobálva, mint amilyenek otthon vannak nekem. Ma "túrtam" egy kis hangfal-szettet és egy elem töltőt, hátha találok még valamit a következő napokban is:).



Jöjjön pár kép a végére:)

 Bach Ház (a kiállítás egy része)

 Keskeny Ház (aranyos:))

 imádok síelni (és boardozni:))

 Eisenach főtere

 Eisenach-Budapest túraútvonal

 gondolom senki sem vette észre azt a szép várat (Wartburg) a háttérben:)

Wartburg bejárat

Ha ma nem csináltatok semmi kedveset, holnap ne felejtsétek el! Örülni fog/nak neki az illető/k :)

maradok puszival-öleléssel-baráti jobbal,

Robi-Bobi-Rambi